Azt hitték, hogy ez a kisbolygó gyűrűkkel rendelkezik, azonban a válasz sokkal furcsább
Amit a csillagászok 2011-ben a Chiron kisbolygó körüli gyűrűknek véltek, az valójában valami sokkal furcsább, derül ki egy új kutatásból. A jeges világ körül keringő anyag valódi természete egyelőre ismeretlen, de úgy tűnik, hogy egy folyamatosan változó por- és gázkorongról van szó.
A Chiron, egy körülbelül 210 kilométer átmérőjű objektum kezdeti felfedezése jelentős előrelépést jelentett a külső Naprendszerről alkotott ismereteinkben. A Szaturnusz belsejétől az Uránusz közeléig változó pályájával a Chiron volt az első a hasonló elhelyezkedésű, kentauroknak nevezett objektumok osztályában.
A csillagászat fejlődését mutatja, hogy a Chiron 1977-es felfedezése óta több száz kentaurt találtak. Ezek között pedig ott van a Naprendszer egyik legfurcsább objektuma, írja az IFLScience.
A Chironon még egyetlen űrszonda sem járt, ahogyan egyetlen kentauron sem, és túl messze van ahhoz, hogy a földi teleszkópok tisztán láthassák. Viszont valami drámai dolgot megtudtunk róla, miután 2011-ben elhaladt egy meg nem nevezett csillag előtt (okkultálta). Ekkor derült ki, hogy a Chiron körül gyűrűrendszer van. Vagy legalábbis azt hittük, hogy van. Az újabb áthaladások arra utalnak, hogy félreértelmeztük a bizonyítékot.
Az eddigi legfurcsább kisbolygó?
A Chiron körüli gyűrűk mellett szólt az a tény, hogy közvetlenül a Chiron csillag előtti áthaladása előtt és után az objektum halványodott és újra felragyogott. A folyamat négyszer történt. Kétszer a fő esemény előtt és kétszer utána. Ez arra engedte következtetni a csillagászokat, hogy a jeges világot két gyűrű veszi körül, amelyek mindegyike képes részben eltakarni a távolabbi csillagok fényét.
A felfedezés meglepetés volt, mivel a Chiron gravitációja olyan kicsi, hogy ötletünk sincs, hogyan tudna megtartani egy gyűrűrendszert. Azonban amellett, hogy a Naprendszer mind a négy gázóriása rendelkezik gyűrűvel, nem sokkal korábban a Chariklo, a legnagyobb kentaur körül is találtak egyet, így ez nem volt teljesen váratlan. Úgy tűnik, a Jupiter mellett a gyűrű felhelyezése a divat. Azóta más jelöltek szerint ez gyakran előfordul.
Csak egy másik csillag 2018-as fedése szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy a dolgok nem voltak ilyen egyszerűek. Bár ez is fényességcsökkenést mutatott az elhaladás előtt és után, a csökkenés csak fele akkora volt, mint amit 2011-ben láttunk, és három, nem pedig két, az okkultáció előtti csökkenés volt.
A Chiron körül észlelt anyagok elhelyezkedése és mennyisége eléggé eltér a korábbi megfigyelésektől ahhoz, hogy ne egy stabil gyűrűrendszerről legyen szó, hanem inkább a körülötte lévő anyagról, amely jelenleg fejlődik,
mondta a tanulmány szerzője, Dr. Amanda Sickafoose, a Planetary Science Institute munkatársa közleményében.
A Chiron 2022. december 15-én egy másik csillagot is eltakart. Bár a csillag ebben az esetben fényesebb volt, az esemény megfigyelései alacsonyabb felbontásúak voltak. A látottak egy széles, darabos korongra utalnak, amelynek koncentrációja nem egyezik sem a 2011-es, sem a 2018-as eseményével.
A Chiron körül olyan anyag kering, amely viszonylag rövid időskálán fejlődik.
Összességében úgy tűnik, hogy 2018-ban kevesebb anyag takarta el a csillagfényt a Chiron körül, mint 2011-ben, ez azonban 2022-re már több volt. Ez egy 2021. februári kitörés eredménye lehet, amely során a Chiron érezhetően fényesebbé vált, valószínűleg azért, mert olyan anyagot dobott ki, amely megerősítette a korongját.
Furcsa, de nem egyedi?
Sok más kentaurhoz hasonlóan a Chiron is az üstökösszerű aktivitás jeleit mutatja. Még a pályájának legközelebbi része is túl messze van a Naptól ahhoz, hogy nagyon felmelegedjen, de néhány illékonyabb gáz elszökik belőle, de az, hogy ez hogyan kapcsolódik a koronghoz, jelenleg nem világos.
Az, hogy a Chariklo és más, látszólagos gyűrűrendszerrel rendelkező objektumoknál van-e valami összetettebb is, szintén további vizsgálatokat igénylő kérdés, ahogy az is, hogy mi okozza a 2011 és 2018 között megfigyelt változásokat.
Másrészt a 2018-as megfigyelésekkel ki tudták zárni, hogy a csillagképnek jelentős légköre legyen, például olyan, amelyet nagyméretű, elszökő gázok hozhattak volna létre.
Az olyan kis objektumok, mint a Chiron, csak a Föld egy kis részét érő fényt takarják el. A 2018-as fedés esetében ennek nagy része az óceánra esett. Szerencsére az eseményt a Dél-afrikai Csillagászati Obszervatórium 1,9 méteres teleszkópja, valamint egy ugyanott lévő kisebb távcső is látta.
A Chiront sajnos gyakran összetévesztik a Plútó Charon nevű holdjával, de a kettőnek nincs köze egymáshoz.
A 2018-as fedésről szóló tanulmány a The Planetary Science Journal című folyóiratban nyílt hozzáféréssel jelent meg.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Hüpszipülé, az ókori görög királnyő, aki minden férfit megöletett a szigetén
Végre fény derülhetett az óceán rejtélyes hápogására?
Egyiptom: 3900 éves, lebilincselő felfedezést tettek a régészek
Pontos számot közölt Ukrajna az ellenük harcoló orosz haderőről
Újra látható lesz a Budavári Palota északi szárnyán a Hungária szoborcsoport
Putyin szerint az ukrajnai háború globális méreteket ölthet