Az eddigi legrégebbi, 8000 éves erődöt tártak fel Szibériában

A szibériai Alsó-Ob régióban élő vadászó-gyűjtögetők építhették a világ legelső erődjét egy folyó partján. Hogy ezek az őskori közösségek védekezés céljából építették-e erődjüket, vagy azért, hogy igényt tarthassanak a halászterületre, nem világos. A helyszínen végzett radiokarbonos kormeghatározásból azonban kiderül, hogy hihetetlen, de az erőd 8000 évvel ezelőtt épült.

A kutatók meglátogatták Amnya erődített települését, amely egy mocsaras folyó árterülete fölötti homokos fövenyen fekszik, és Eurázsia legészakibb kőkorszaki erődjeként tartják számon. Az IFLScience beszámolója szerint a helyszínen a közelmúltban végzett ásatások tíz “házgödröt” tártak fel, amelyeket egy sor partfal és árok vesz körül, amelyek körülveszik a hegycsúcsot.

Az 1987 és 2000 között végzett munkálatok során már azonosították a fából készült paliszádok maradványait, ami arra utal, hogy a lelőhelyet valószínűleg védőfal vette körül. Az erődítményen kívül egy második, tíz házgödörből álló csoportot is felfedeztek, ami egy hierarchikus felépítésre utal, amely egy megerősített belső és egy védtelen külső területet foglal magában.

Az egyik paliszádból és az egyik árokban talált faszénből származó radiokarbonos kormeghatározások arra utalnak, hogy az erődöt eredetileg az i. e. hetedik évezred utolsó évszázadában építették. A házgödrökből származó rétegtani bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy a helyszínt többször porig égették, ami arra utal, hogy 8000 évvel ezelőtt erőszakos konfliktusok voltak a térségben.

A valaha megtalált legrégebbi erőd

“Az Amnyában végzett részletes régészeti vizsgálatok révén mintákat gyűjtöttünk radiokarbonos kormeghatározáshoz, ami megerősítette a lelőhely korát, és megállapította, hogy ez a világ legrégebbi ismert erődje”, magyarázta Tanja Schreiber, a tanulmány szerzője.

Új paleobotanikai és rétegtani vizsgálataink azt mutatják, hogy Nyugat-Szibéria lakói kifinomult életmódot folytattak, amely a tajga környezetének bőséges erőforrásaira épült.

Írásukban a szerzők megállapítják, hogy az amnyai erődítményt “sok évszázaddal azelőtt építették, hogy Európában először megjelentek volna hasonló épületek.” Hozzátették, hogy bár a világ más részein egyes ősi vadászó-gyűjtögető csoportok valóban építettek védműveket, “a jelenség ilyen korai megjelenése a szárazföldi Nyugat-Szibériában példátlan.”

A kutatók eredményei megkérdőjelezik azt a régóta fennálló feltételezést, hogy az állandó települések és a monumentális építészet csak a földművelés elterjedése és a komplex társadalmak kialakulása után jelentek meg. Az azonban még mindig nem világos, hogy egy vadászó-gyűjtögető közösségnek milyen szüksége lehetett egy ilyen erődítményre.

A tanulmány szerzői által felvetett egyik elmélet szerint a területszerzés a táplálékkereső csoportok körében egy 8200 évvel ezelőtt kezdődött és körülbelül két évezredig tartó globális lehűlés során erősödött meg.

Alternatív megoldásként az is elképzelhető, hogy a fazekasság megjelenése ebben az időszakban tette lehetővé, hogy ezek a prehisztorikus közösségek elkezdhették felhalmozni a magas kalóriatartalmú élelmiszereket, például a halolajat, ami azt jelenti, hogy az erődöt olyan helynek építették, ahol biztonságosan tárolhatták ezeket az értékes forrásokat.

A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy az erődöt talán a csoportközi konfliktusok növekedése miatt építették, amikor a délről érkező bevándorlók Észak-Szibériába jutottak. Azt azonban, hogy a vár a helyi vadászok és gyűjtögetők, vagy az újonnan érkezettek műve volt-e, nem lehet megmondani.

Függetlenül azonban attól, hogy melyik fél emelte az erődöt, már az erre való szükség komoly ellenpéldát jelent azzal a széles körben elterjedt elképzeléssel szemben, hogy a mezőgazdaság előtti világban a versengés és az erőszak nagyrészt hiányzott.

A tanulmány az Antiquity című folyóiratban jelent meg.

Érdemes elolvasni:

• Az ókori Kína lenyűgöző történelme, dinasztiái és találmányai
• Mérnöki műremek a most felfedezett 1000 éves föld alatti vízrendszer