Egy mongol sírban megtalálták az eddigi legrégibb modern nyerget

Egy ősi mongóliai sírt tanulmányozó régészcsoport áttörő felfedezést tett. Lenyűgözően jó állapotban fennmaradt, vas kengyellel ellátott, fából készült keretes nyerget tártak fel, amely a legrégibb lehet a maga nemében. A lelet segíthet megérteni a modern lovaglás és lovas hadviselés eredetét és kialakulását is.

Ez a figyelemre méltó lelet, nemcsak a középkori lovas hadviselés eredetére világít rá, hanem érdekes kérdéseket vet fel a keleti sztyeppék kulcsfontosságú lovas újításainak kialakulásáról és elterjedéséről is. A fekete és vörös festményekkel, illetve bőrszíjakkal díszített keretes nyerget a nyugat-mongóliai Khovd tartomány közelében fekvő Urd Ulaan Uneet barlangi temetkezési helyen fedezték fel. A “lovas barlangnak” nevezett sírhelyet korábban kifosztották, de a rendőrség által 2015-ben lefoglalt leletek között volt a jól megőrzött nyereg. egy vasdarab, fából készült íjászfelszerelés, valamint egy mumifikálódott ló. Ezenkívül még egy juh- és borzbőr ruházatba temetett férfi maradványait is visszaszolgáltatták a hatóságok.

A kutatók aprólékos DNS-vizsgálat révén az emberi maradványokat egy férfi maradványaiként azonosították, és megállapították, hogy az eltemetett ló hím volt. A kormeghatározás a temetést és a nyerget időszámításunk után 420 körülre tette, így ez a nyereg a legrégibb ilyen jellegű nyereg a világon — írja a Live Science. A lelet jelentősége abban rejlik, hogy segíthet megfejteni a középkori lovasság felszerelésének alapvető elemeinek, a nyergek és kengyelek korai kialakulásával és elterjedésével kapcsolatos rejtélyeket.

A lovaglás korai szakasza

A korai lovaglást a nyereg nélküli lovaglás jellemezte, a lovasok a lábukra támaszkodva tartották stabilan magukat a lovon, az állat sörényébe kapaszkodva. A kantár és a kapaszkodó megjelenése i. e. 1000 körül elmozdulást jelentett  puha alátéteken történő lovaglás felé. A merev, kengyellel ellátott nyeregek feltalálása azonban jelentős változást hozott. A pontos eredetük a sztyeppe zord éghajlatán a szerves anyagok megőrzésével járó kihívások miatt máig nem ismert.

A kutatók feltételezik, hogy a keleti sztyeppének kulcsszerepe lehetett a vázas nyergek és kengyelek korai kifejlesztésében és elterjedésében. William Taylor, a University of Colorado Boulder régésze és a tanulmány egyik szerzője hangsúlyozta a felfüggesztett kengyel hordozására alkalmas merev váz kifejlesztésének jelentőségét. Ez az innováció addig nem ismert stabilitást biztosított a lovasoknak, lehetővé téve, hogy felálljanak lovon. Ez jelentős előnyt jelentett a lovas hadviselésben.

Az eredmények arra utalnak, hogy az eurázsiai sztyeppék lovas kultúrái már korán átvették a vázas nyergeket és kengyeleket. Ezek a fejlesztések nagy hatással voltak a középkori hadviselésre, mivel a lovasok számára nagyobb manőverezhetőséget és hatékonyságot biztosítottak a csatában.

Az általános feltételezésekkel ellentétben a “lovas barlang” megkérdőjelezi azt az általános elképzelést, hogy a lovaglás kizárólag férfi tevékenység volt. Taylor azt állította, hogy okkal feltételezhető, hogy férfiak és nők egyaránt rendszeresen lovagoltak.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni: