Egy ősi mongóliai sírt tanulmányozó régészcsoport áttörő felfedezést tett. Lenyűgözően jó állapotban fennmaradt, vas kengyellel ellátott, fából készült keretes nyerget tártak fel, amely a legrégibb lehet a maga nemében. A lelet segíthet megérteni a modern lovaglás és lovas hadviselés eredetét és kialakulását is.
Ez a figyelemre méltó lelet, nemcsak a középkori lovas hadviselés eredetére világít rá, hanem érdekes kérdéseket vet fel a keleti sztyeppék kulcsfontosságú lovas újításainak kialakulásáról és elterjedéséről is. A fekete és vörös festményekkel, illetve bőrszíjakkal díszített keretes nyerget a nyugat-mongóliai Khovd tartomány közelében fekvő Urd Ulaan Uneet barlangi temetkezési helyen fedezték fel. A “lovas barlangnak” nevezett sírhelyet korábban kifosztották, de a rendőrség által 2015-ben lefoglalt leletek között volt a jól megőrzött nyereg. egy vasdarab, fából készült íjászfelszerelés, valamint egy mumifikálódott ló. Ezenkívül még egy juh- és borzbőr ruházatba temetett férfi maradványait is visszaszolgáltatták a hatóságok.
A kutatók aprólékos DNS-vizsgálat révén az emberi maradványokat egy férfi maradványaiként azonosították, és megállapították, hogy az eltemetett ló hím volt. A kormeghatározás a temetést és a nyerget időszámításunk után 420 körülre tette, így ez a nyereg a legrégibb ilyen jellegű nyereg a világon — írja a Live Science. A lelet jelentősége abban rejlik, hogy segíthet megfejteni a középkori lovasság felszerelésének alapvető elemeinek, a nyergek és kengyelek korai kialakulásával és elterjedésével kapcsolatos rejtélyeket.
A lovaglás korai szakasza
A korai lovaglást a nyereg nélküli lovaglás jellemezte, a lovasok a lábukra támaszkodva tartották stabilan magukat a lovon, az állat sörényébe kapaszkodva. A kantár és a kapaszkodó megjelenése i. e. 1000 körül elmozdulást jelentett puha alátéteken történő lovaglás felé. A merev, kengyellel ellátott nyeregek feltalálása azonban jelentős változást hozott. A pontos eredetük a sztyeppe zord éghajlatán a szerves anyagok megőrzésével járó kihívások miatt máig nem ismert.
A kutatók feltételezik, hogy a keleti sztyeppének kulcsszerepe lehetett a vázas nyergek és kengyelek korai kifejlesztésében és elterjedésében. William Taylor, a University of Colorado Boulder régésze és a tanulmány egyik szerzője hangsúlyozta a felfüggesztett kengyel hordozására alkalmas merev váz kifejlesztésének jelentőségét. Ez az innováció addig nem ismert stabilitást biztosított a lovasoknak, lehetővé téve, hogy felálljanak lovon. Ez jelentős előnyt jelentett a lovas hadviselésben.
Az eredmények arra utalnak, hogy az eurázsiai sztyeppék lovas kultúrái már korán átvették a vázas nyergeket és kengyeleket. Ezek a fejlesztések nagy hatással voltak a középkori hadviselésre, mivel a lovasok számára nagyobb manőverezhetőséget és hatékonyságot biztosítottak a csatában.
Az általános feltételezésekkel ellentétben a “lovas barlang” megkérdőjelezi azt az általános elképzelést, hogy a lovaglás kizárólag férfi tevékenység volt. Taylor azt állította, hogy okkal feltételezhető, hogy férfiak és nők egyaránt rendszeresen lovagoltak.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
