Eritrea, avagy Afrika Észak-Koreája

Az Afrika szarván fekvő Eritreát, az egykori olasz gyarmatot Afrika Észak-Koreájaként szokták emlegetni. Az 1993-ban elnyert függetlenség ellenére Eritrea továbbra is súlyos emberi jogi visszaélésekkel és a politikai szabadságjogok hiányával küzd Isaias Afewerki elnök egypárti uralma alatt. Eritrea nemcsak nevében, de rengeteg más mértékben is vetélkedik Észak-Koreával.

Eritrea gyarmati múltja, amelyet az 1882 és 1941 közötti olasz uralom jellemzett, megalapozta a későbbi geopolitikai helyzetét. A második világháborút követően a brit protektorátusi státuszba, később pedig az ENSZ felügyelete alá került, majd végül 1952-ben Eritreát integrálták az Etiópiai és Eritreai Föderációba. Azonban Etiópia 1962-ben annektálta az országot éveken át tartó szecesszionista mozgalmakat követően. 1991-ben Eritrea ténylegesen függetlenedett, majd 1993-ban hivatalosan is elismerte a nemzetközi közösség.

Az Eritreai Népi Felszabadítási Front (EPLF), a felszabadító háború egyik kulcsszereplője, később 1994-ben Isaias Afewerki elnök vezetésével átalakult a Népi Front a Demokráciáért és Igazságosságért (PFDJ) nevű párttá. Az Afewerki vezetésével kapcsolatos kezdeti optimizmus ellenére Eritrea politikai helyzete sötét fordulatot vett, és egypárti elnöki köztársasággá alakult, választott törvényhozás és független igazságszolgáltatás nélkül.

Eritrea gyakorlatilag egy börtönállam

Eritrea emberi jogi helyzete világszerte aggodalomra ad okot: önkényes letartóztatásokról, jogtalan fogva tartásokról, kínzásokról és bírósági eljárás nélküli gyilkosságokról érkeznek jelentések — írja TBS News. Az állam által támogatott kötelező sorozási rendszer, amely kínzással, erőszakkal és kényszermunkával jár. Még az iskolás gyermekek esetében sem tesz kivételt a rendszer.

Eritrea sajtószabadságának 174. helyezése 2023-ban a világranglistán remekül tükrözi az ország helyzetét. Ez az egyetlen afrikai ország, ahol egyetlen magántulajdonú hírmédia szolgáltató sincs. A rezsim ellenőrzése a tájékoztatás felett, az újságírók bebörtönzése és a külföldi tudósítókkal szembeni ellenségesség hozzájárul a kritikus hangoktól mentes médiához. A nemzetközi közösség olyan erőfeszítései ellenére, mint Eritrea megválasztása az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába, továbbra is mélyen bírálja a kormányt, amely nem hajlandó együttműködni az emberi jogi vizsgálatokkal.

Két kritikus dimenzió határozza meg az Eritreával kapcsolatos nemzetközi véleményeket. Először is, az a várakozás, hogy a kormány a regionális béke erőfeszítések közepette reformokat hajt végre. Másodszor, a három évtizede tartó atrocitások felvetik az emberiesség elleni bűncselekmények kérdését, ami az egyetemes joghatóság elvére hivatkozik. Ez felhatalmazza a nemzetközi bíróságokat, hogy az Eritreában elkövetett bűncselekményekkel foglalkozzanak, függetlenül az elkövetők tekintélyétől vagy státuszától.

Miközben az eritreaiak nyomorúságos helyzetükkel küzdenek, havonta több mint 1800 menekült kel át Szudánba, hogy elmeneküljön az elnyomás elől.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Csalási vádak, civil ostrom és hintapolitikai kilátások a szerb választások után
• Akkora robbanásban semmisült meg az orosz hadihajó, hogy a darabjait a kikötővárosban találták meg