A legrosszabb ellenségednek se kívánnád a görögtüzet

A görögtűz akcióban egy 12. századi kézirat illusztrációja szerint. Wikimedia Commons/Madridi Nemzeti Könyvtár

A görögtűz történelmét vizsgálva az ősi bizánci fegyver kulcsfontosságú elemként jelenik meg Konstantinápoly Kr. u. 678-as arab ostroma során. Egy merész ellentámadás során a bizánciak bevetették a görögtüzet, a pusztító pokolgépet, amely lángokba borította az arab hajókat.

Ez a félelmetes fegyver nemcsak fizikai veszélyt jelentett, hanem beleégett minden olyan tengerész emlékezetébe, aki akár csak egyszer is látta. A görögtűz, amelyet szigorúan őrzött bizánci állami fegyverként teljes titoktartás övezett, rendkívül hatékonynak bizonyult. Bár a pontos képlet a történelem homályába veszett, a tudósok elméletet gyártottak a csodafegyver lehetséges összetételéről, számolt be az Ancient Origins.

A konszenzus szerint a gyúlékonyság és a hosszan tartó égés oka a napa, egy természetesen előforduló szénhidrogén és a fenyőgyanta együttese. Az égetett mész, vagy más néven kalcium-oxid pedig robbanékony tulajdonságokkal ruházta fel a görögtüzet, ami fokozta a pusztító képességét.

Ez az ősi fegyver fontos szerepet játszott a tengeri hadviselésben, félelmet keltve az ellenfelekben. A görögtűz történelmi jelentősége és a megfoghatatlan receptjéről szóló találgatások tovább gyarapítják a rejtélyes örökséget.