XIV. Lajos titkos kódnyelve évszázadokon keresztül összezavarta a kutatókat

A 17. századi Franciaország titkai között ott van egy figyelemre méltó kriptográfiai rendszer, a Nagy Rejtjel, amely XIV. Lajos francia uralkodó kódjává vált. A zseniális rejtjelezés mögött Antoine és Bonaventure Rossignol állt, két testvér, akiket kivételes rejtjelezési képességeikről ismertek el.

Az 1643-tól 1715-ig Franciaországot uraló Napkirály királyi kriptológusnak nevezte ki őket, a Rossignol testvérek pedig kifejlesztették a Nagy Rejtjelet, hogy megvédjék a kényes diplomáciai és katonai kommunikációt a kíváncsi szemektől, írja az Ancient Origins.

A Rossignol testvérek olyan családból származtak, amely a kriptográfia terén való kivételes jártasságáról volt híres. A családra a királyiak először akkor figyeltek fel, amikor egy Rossignol nevű fiatal matematikusnak sikerült megfejtenie egy hugenotta rejtjelet Réalmont 1626-os ostroma során, ami után a hugenották megadták magukat.

Ez hívta fel rá XIII. Lajos főminiszterének, Richelieu bíborosnak a figyelmét, aki felismerte a kriptológusok diplomáciai és hírszerzési célú értékét. Halálos ágyán XIII. Lajos állítólag azt nyilatkozta, hogy Rossignol

a legszükségesebb az állam számára.

XIV. Lajos korában Antoine Rossignol és fia, Bonaventure folytatta a család kriptológiai hagyományait. Gyakran a király versailles-i dolgozószobája mellett dolgozva fejlesztették ki XIV. Lajos kódjelét. Ez óriási befolyással bíró pozícióba juttatta őket, mivel ők vezették azt, ami a Cabinet noir, a híres francia Fekete Kamara néven vált ismertté, és amely nemzetközi kifejezéssé vált minden kódoló iroda számára.

A Nagy Rejtjel. Fotó: Wikimedia Commons

A Rossignol testvérek Nagy Rejtjele homofonikus – vagyis azonos hangzású – és poligráfikus – több szimbólum jut minden egyes betűre – elemek kombinációját alkalmazta, ami miatt rendkívül összetetté volt. A hagyományos betűk helyett a kód különböző szimbólumokkal és formákkal helyettesítette a különböző hangokat, ami még bonyolultabbá tette a rendszert. Ez a részletes felépítés gyakorlatilag megfejthetetlenné tette a kódot a korabeli kódfejtők számára.

A Nagy Rejtjel évszázadokon át a titoktartás áthatolhatatlan erődítménye volt, amely még a legügyesebb kódfejtőket is megfogta. A rejtély azonban a 19. század végén megoldódni kezdett, amikor Étienne Bazeries, a francia hadsereg kriptográfia iránt érdeklődő tisztje nekilátott a kihívásnak.

Három évnyi fáradhatatlan erőfeszítés után Bazeries az 1890-es évek elején sikeresen feltörte a Nagy Rejtjelet, felfedve annak belső működését és megfejtve a bonyolult mintákban rejlő titkokat. Eredménye úttörő pillanatot jelentett a kódfejtés történetében.

A Nagy Rejtjel feltörése példátlan hozzáférést biztosított a francia uralkodók, diplomaták és katonai vezetők bizalmas kommunikációjához. A lehallgatott információk fontosnak bizonyultak a 17. századi Európa geopolitikai viszonyainak megértéséhez, és fényt derítettek az európai hatalmak közötti valódi kapcsolatokra.

Érdemes elolvasni:

• Vajon az Indus-völgyi civilizáció régebbi, mint az ókori Egyiptom?
• Képek: újabb dinoszaurusz csontvázakra bukkantak magyar kutatók Erdélyben