Ceasar kiröhögte a váltságdíjat, amit a kalózok kérni akartak érte, inkább többet javasolt

Mielőtt Julius Caesar a legendás római hadvezérré válása előtt is voltak részei kalandokban. A 25 éves, még kevésbé tapasztalt, de annál ambiciózusabb Caesar az ismert világot átszelő útja során kilikiai kalózok fogságába esett. Ez az eset remekül megmutatja, hogy milyen fából is faragták a fiatal legényt. Nem mindennapi fogoly volt, az egészen biztos.

Caesart becsvágya a legkülönbözőbb régióba vezette. Spanyolország partjaitól Kis-Ázsia hegycsúcsaiig minden megjárt. Az egyik ilyen útja során, az Égei-tengeren átkelve kilikiai kalózok kezébe került. Ez a találkozás ahelyett, hogy akadályozta volna az útját, inkább a későbbi diktátor rugalmasságának és találékonyságának bizonyítéka lett.

A történelmi beszámolók eltérnek Caesar elfogásának pontos dátumát illetően. Míg egyesek a Kr. e. 75. vagy 74. évi rodoszi útja idejére teszik, mások, köztük Plutarkhosz, egy korábbi, Kr. e. 80. évi esemény mellett érvelnek, miután meglátogatta Nikomédesz bithyniai királyt a mai Törökországban. A történetíró Polyaenus a bithyniai küldetés előtti elfogást javasolja. Az ő dátuma a leghitelesebb — írja a Big Think.

Caesar fogsága Leszbosz partjainál “közel negyven napig” tartott. A várakozásokkal ellentétben kihívást jelentő fogolynak bizonyult.

A nem mindennapi fogoly

Még a fogságban is nyugodt éjszakákat követelt az alváshoz, elcsendesítve a kalózokat, hogyha éppen hangoskodtak. Napközben pedig verseivel és beszédeivel szórakoztatta a kalózokat — már amennyiben ők ezt élvezték, mivel Caesart nem igazán érdekelte, hogy őket érdekli-e. A javasolt váltságdíj összegével, 20 talentum ezüsttel szembeni megvetése megmutatta erős személyiségét. Ő inkább legalább 50 talentum ezüstöt javasolt, mert a kalózok ajánlatát kevesellte. Mindeközben folyamatosan fenyegette a kalózokat, hogy ha kiszabadul, akkor keresztre fogja feszíteni őket. Ők azt hitték csak viccel, de Caesar nagyon is komolyan gondolta.

Bár a szabadulásáról szóló beszámolók eltérőek. A legszínesebb változat szerint Caesar, meghívta őket egy lakomára, elkábította őket, és álmukban bosszút állt rajtuk. Ez az elbeszélés azonban lehet, hogy megszépített, és a valódi események valószínűleg másként zajlottak le. A lényeg, hogy Caesar sikeresen kiszabadult a fogságból, és betartotta ígéreteit, amelyeket a kalózoknak tett.

Ami viszont szabadulása után történt az már egészen más kérdés. Szabadulása után Caesar a Nikomédész királytól kapott flottát a kalózok üldözésére használta. Plutarkhosz azt állítja, hogy nemcsak a követelt váltságdíjat szerezte vissza, hanem a kalózokat is keresztre feszítette. Bár egyes beszámolók alapján, mivel nem bántak vele rosszul a fogvatartói, ezért kegyességből elvágta a torkukat. Ez az epizód, bár valószínűleg a propaganda alakította, előrevetítette Caesar merészségét, magabiztosságát és önállóságát.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Bosszú Trianonért? Így próbálták a magyarok tönkretenni Franciaországot
• II. Károly, aki VIII. Henriknél is vadabb szerelmi életet élt