Ebben a festményszerű ködben épp csillagok vannak születőben

A JWST éles infravörös ‘szemének’ köszönhetően képes átlátni a csillagkeletkezési felhőket alkotó gáz és por egy részén, így az új betekintést nyertünk néhány hihetetlen képződménybe, ahol csillagok képződnek – ráadásul gyönyörű képpel.

A legújabb az N79-ről készült felvétel, amelyet az űrteleszkóp Mid-InfraRed Instrument (MIRI) műszerével készítettek, írja a Universe Today. Az N79 a Nagy Magellán-felhőben (LMC) található, amely a miénkhez, a Tejútrendszerhez egyik legnagyobb és legközelebbi szatellitgalaxis. Az N79 átmérője mintegy 1630 fényév, azonban ez a kép csak egy kis részre, az N79 déli részére összpontosít.

A MIRI által nyújtott közép-infravörös nézet lehetővé teszi, hogy a köd mélyére lássunk, kiemelve a felhő mélyén található, izzó, mozgó gázt. Ez láthatatlan lenne egy olyan távcsővel, amely csak az emberi szem által látható fényt látja.

És ez nem csak burkolt gáz és por. A ködben csillagok és proto-csillagok is vannak, köztük egy olyan objektum, amely elég fényes ahhoz, hogy a jellegzetes diffrakciós tüskék mintázatát hozza létre.

Ez pedig annak köszönhető, ahogyan a másodlagos tükör a távcsőben helyezkedik. A tükröt három támasz tartja, és ahogy a fény mozog körülöttük, a fény megtörik. Minden egyes támasz két, egymástól 90 fokban álló tüskét hoz létre. Ez hat tüskét jelent, két extra tüske is jelen van, majdnem függőlegesen pozícionálva. Van egy másik tulajdonság is, amely tüskéket hoz létre, ez pedig a rendszer hatszögletű tükrei. Ez szintén hat tüskét hoz létre, de minden úgy van igazítva, hogy négy tüske átfedésben van a képeken, így csak nyolc látható.

Az N79 hasonló a Tarantula-ködhöz vagy 30 Doradushoz, amely szintén a Nagy Magellán-felhőben található. Mindkét köd olyan ütemben termel csillagokat, amilyenre galaxisunkban már több milliárd éve nem volt példa, az N79 pedig kétszer olyan hatékonyan teszi ezt, mint a 30 Doradus.

A Nagy Magellán-felhőbeli csillagkeletkezés megértése segíthet ugyanennek a távoli világegyetemben történő, hasonló folyamatok megismerésében. A felhő kezdetlegesebb összetételű és aktívabb, mint a Tejútrendszer, így jó analógja a távoli múlt galaxisainak.

Érdemes elolvasni:

• Mit rejtegethetnek az olyan jégóriások, mint az Uránusz?
• Lajka volt az első kutya a világűrben, de hogy választották ki, és miért fulladt tragédiába az űrkalandja?