Ezért ‘pusztult el’ a Vénusz

A Vénusz hasonló méretű, mint a Föld, ezért otthonunk testvérének is tekintik, azonban a Naphoz való közelsége miatt pokoli körülmények uralkodnak rajta.

A bolygó most szén-dioxidból és kénsavból álló mérgező légkörbe burkolózik. A felszínen a nyomás csaknem százszorosa az itteninek. Az átlaghőmérséklet meghaladja a 370 Celsius-fokot, ami több mint elég forró ahhoz, hogy megolvadjon az ólom, míg a legmélyebb völgyekben 480 fok feletti rekordokat mérnek.

Pokoli sorsú testvér

Ha a Vénusz valóban a Föld testvére, akkor nagyon zűrös gyerekkora lehetett. A Marshoz hasonlóan gyanítjuk, hogy a Vénuszon is volt egykor vékonyabb légkör és folyékony vízzel teli óceánok a felszínén, írja a Universe Today. A bizonyítékok egyelőre nem perdöntőek, mint a Mars esetében, ahol szó szerint a szemünk előtt láthatjuk a vízre utaló bizonyítékokat. Azonban elméletileg a Vénusz és a Föld nagyjából hasonló módon, nagyjából azonos pályán, nagyjából azonos anyagból alakult ki. Így nagyjából ugyanolyan mennyiségű vízzel kellett volna születniük.

A Földhöz hasonlóan a víz nagy része kémiailag a kőzetbe kötődve, mélyen a köpenybe temetve rejtőzött. Egy része azonban a felszínre szivároghatott, vagy vízben gazdag üstökösök szállították röviddel a keletkezés után. Így a felszínen felhalmozódott vízkészlet a sűrű légkör stabilizálta.

A Vénusz nem önhibájából olyan, amilyen, hanem a Nap okozta a vesztét. Ahogy a csillagok öregszenek, fokozatosan fényesednek. Emberi távlatokban ez észrevehetetlen, de évmilliók alatt teljesen megváltoztatja a csillag jellegét. Évmilliárdokkal ezelőtt Napunk lakhatósági zónája beljebb volt ahhoz képest, ahol most nyugszik. A fényesség növekedésével együtt viszont a hő is növekszik, és ez a lakhatósági zóna az idő múlásával folyamatosan kifelé kúszik.

Létezhetett valaha élet a Vénuszon? Valószínűleg soha sem tudjuk meg, mivel a felszínen uralkodó gyötrelmes hőmérséklet szinte lehetetlenné teszi a kutatást. De valószínű, hogy volt víz és gazdag légkör, tehát legalább az alapvető összetevők megvoltak. De meg is vetette a lábát ott az élet, nem tarthatott sokáig. Ahogy a Napunk öregedett, a Vénusz egyre melegebb lett. Egy forró bolygón pedig több gőz van a légkörben, mint folyékony formában a felszínen.

Eleinte a változások csekélyek voltak, csupán a magasabb harmatpont jelezte a pusztulás felé vezető utat. De valamikor a múltban a Vénusz elérte a fordulópontot. A túl sok vízgőz miatt a bolygó légköre túlságosan is jól kötötte meg a felszínről sugárzó hőt. A sugárzás így nem tudott áthatolni a ködön és kijutni a világűrbe, hanem a légkörben ragadt és felhevítette azt.

A Vénusz az üvegházhatás mintapéldája

Ami ezután következett, könyörtelen volt, de legalább gyorsan lezajlott. A Vénusz egy ördögi körbe került, a légkör még melegebb lett, ami az óceánokat méginkább felforralta, ami tovább növelte a hőmérsékletet, és így tovább. Először a sekély tavak és patakok tűntek el, aztán jöttek a mélyebb óceánok, míg végül mindennemű folyadék eltűnt.

A fényesedő Naphoz való közelség miatt a vízgőz nem tartott sokáig. A napsugárzás felbontotta kémiai kötéseit, az oxigén és a hidrogén elszállt.

Ha a Vénuszon jelen is volt a Földhöz hasonló lemeztektonika, akkor ez a folyamat itt ért véget. Mivel nem volt víz, amely kenőanyagként működhetett volna, a lemezek lassú őrlése elakadt, a kéreg pedig rögzült. Ez az állandó kavarodás természetes szén-dioxid-nyelőként is működik. A szén-dioxid a kőzetekben kötődik meg, amelyek mélyen a köpenybe húzódnak, megakadályozva, hogy túl sok szén halmozódjon fel a légkörben.

A lemeztektonika tisztító hatása nélkül azonban a szén-dioxid szintje veszélyes magasságokba emelkedett, és a felszínről érkező sugárzás elnyelése gyakorlatilag megfojtotta a bolygót. Végül a légkör addig halmozódott, amíg elérte a jelenlegi, felduzzadt méretét. Ahogy a Napunk öregedett, a Vénusz megfojtotta magát.

Azonban nem a Vénusz lesz az egyetlen bolygó, amely erre a szomorú sorsra fog jutni, mert a Nap még nem érte el utolsó napjait. Továbbra is fényesedik, napról napra több meleget hozva a Naprendszerbe, lakható zónája pedig egyre inkább kifelé tolódik. Egy bizonyos ponton, körülbelül 500 millió év múlva, a Vénusz nem lesz egyedül, A Föld óceánjai felforrnak, kontinenseink mozgása megáll, és végül testvérével együtt pusztul el.

Érdemes elolvasni:

• Nem csak a Földön váltakoznak az évszakok, de egészen elképesztő, máshol milyenek
• Ebben a festményszerű ködben épp csillagok vannak születőben