Miért kezdődött el az IQ-szint mérése és számít-e egyáltalán?
Gyakran keringenek téves információk azzal kapcsolatban, mit is takar az IQ-szint, milyen jelentőséggel bír és hogy valójában minek a mérésére is hivatott. Sokak fejében él úgy, mint az intelligencia alapvető mércéje. De tényleg így lenne?
Segítségnek indult
Az első IQ-teszt eredete 1905-ig nyúlik vissza. Ekkor ugyanis két pszichológus, Alfred Binet és Théodore Simon tesztet készítettek annak érdekében, hogy megállapítsák, mely francia iskolás gyereknek van szüksége kiemelt segítségre a tanulmányai során – írja az IFL Science.
A teszt három kulcsfontosságú készséget vizsgált: a gyerekek verbális érvelését, memóriáját valamint téri-vizuális készségeit. Teljesítményüket kortársaik eredményeivel vetették össze, melyet végül egy számmal jellemeztek.
Ez alapozta meg a modern intelligenciateszteket, bár az IQ-szint kifejezést – mely előtagja intelligenciahányadost (intelligence quotient) jelent – csak 1912-ben alkotta meg William Stern, német pszichológus és filozófus.
Viszonyítás kérdése
A mai IQ-tesztek is hasonló elven működnek. Az emberek a kognitív képességeit értékelik, teljesítményüket a populáció egy reprezentatív mintájával vetik össze.
Az átlag IQ-pontszám 100, mely azt jelenti, hogy a tesztelt emberek IQ-teszt eredménye körülbelül fele 100 feletti, míg fele 100 alatti pontszámot mutat. Eltérő besorolási megnevezések léteznek, de a 120 feletti pontot általában „nagyon magasnak” vagy „kiválónak” tekintik. A 80 alattiakat „nagyon alacsonynak” szokták nevezik.
Ám felmerül a kérdés: valóban jellemezhető lenne az ember intelligenciája egyetlen számmal?
Jónéhány tanulmány bizonyítékkal szolgált arra, hogy a magasabb IQ-val rendelkező emberek általában jobban teljesítenek tanulmányaikban, sikeresebbek karrierük szempontjából és nagyobb valószínűséggel élnek jómódban. Ám számos kutatás bebizonyította éppen ennek az ellenkezőjét is!
Az IQ-teszteket leggyakrabban talán azért éri kritika, mert számos agyi funkció nem mérhető szabványosított intelligenciatesztekben, például a kreativitás, az érzelmi intelligencia vagy a gyakorlati készségek.
Jobb életszínvonal=magasabb IQ-szint?
Sokan úgy vélik, az IQ-szint genetikailag meghatározott. Sőt, vannak, akik a rasszokat is irányadónak tekintik egy ember IQ-szintjének alakulásánál. Ám megint mások óva intenek ezen megközelítésektől. Szerintük inkább a környezeti tényezőket kell figyelembe venni, hiszen nem mindegy, valaki milyen szociális, pénzügyi háttérben nevelkedik.
Nem nehéz bizonyítékokat találni utóbbi alátámasztására. 1984-ben James Flynn kutató arra a megállapításra jutott, hogy az IQ-szint mért értékei rendkívül gyorsan emelkedtek az 1930-as évek és a 20. század vége között. Minden évtizedben 3 és 5 közötti pontértékkel növekedett az átlag IQ-szint, ez átlagosan 13,8 IQ-pont növekedésnek felel meg mindössze 46 év leforgása alatt.
Ekkora mértékű növekedés pedig túl nagy ahhoz, hogy betudható legyen pusztán az evolúciós folyamatoknak. Ám összhangban áll az akkoriban bekövetkező társadalmi és környezeti változásokkal. Ilyen volt például a táplálkozási szokások formálódása, a fertőző betegségek számának csökkenése, az oktatás minőségének és az életszínvonalnak a javulása.
Ez a tendencia manapság is megfigyelhető a fejlődő országok esetében. A kutatók szerint ugyanis ahogy egyre gazdagabbá válik egy nemzet, ahogy javul az életszínvonal, úgy növekszik a lakosság átlagos IQ-szintje is.
Ez is érdekelheti:
Isteni tetteket is végrehajthat az emberiség, ha 5-ös típusú civilizációvá válik
