Nagyon különlegesek a magyar csillagász által felfedezett aszteroida maradványai
2024. január 21-én egy egyméteres aszteroida (2024 BX1) belépett a Föld légkörébe, és Berlin felett helyi idő szerint 01:33-kor felrobbant. Mielőtt elérte volna a Földet, a 2024 BX1 egy földközeli aszteroida (Near-Earth Asteroid, NEA) volt, amely pályája alapján az Apollo-csoport tagja lehetett. A szilánkokat azóta számos intézet kutatócsoportja lokalizálta, és az aszteroidák egy ritka típusaként, aubritként azonosította.
Az aubrit elnevezés a franciaországi Aubrés faluról származik, ahová 1836. szeptember 14-én egy hasonló meteorit hullott le. A legújabb meteorit mintáinak begyűjtéséért felelős csapatot Dr. Peter Jenniskens és Dr. Lutz Hecht kutatók vezették. A meteor maradványait egy mezőn, Berlintől mintegy 50 km-re nyugatra találták meg, számol be a Universe Today.
A töredékek megtalálása nagy kihívást jelentett, mivel az aubritok különös megjelenésűek. Távolról ugyanolyan kőzetekre hasonlítanak, mint bármelyik másik, de közelről egészen máshogy néznek ki. Míg más típusú meteoritok vékony, fekete üvegkéreggel rendelkeznek, amelyet a légkörön való áthaladás során keletkező rendkívüli hő okoz, addig az aubritoknak többnyire áttetsző üvegkéregük van. Christopher Hamann, a Museum für Naturkunde kutatója részt vett a kezdeti osztályozásban és a kutatásban is. Mint azt a SETI Intézet sajtóközleményében elmondta:
“Az aubritok nem úgy néznek ki, ahogy az emberek általában elképzelik a meteoritokat. Az aubritok inkább szürke gránitra hasonlítanak, és főként ensztatit és forszterit magnézium-szilikátokból állnak. Alig tartalmaznak vasat, és az üveges kéreg, amely általában jó módszer a meteoritok felismerésére, teljesen másképp néz ki, mint a legtöbb meteorité. Az aubritokat ezért nehéz a terepen felismerni.”
Az aszteroidát először Dr. Sárneczky Krisztián magyar csillagász vette észre a budapesti Konkoly Csillagászati Intézet egyik távcsövével.
A követését és annak előrejelzését, hogy hol fog becsapódni a Föld légkörébe, a NASA Scout missziója és az ESA Meerkat Asteroid Guard rendszerei végezték, Davide Farnocchia (JPL/Caltech) pedig gyakori pályafrissítéseket biztosított. A 2013-ban Dél-Oroszország felett felrobbant cseljabinszki meteorithoz hasonlóan a robbanást is sokan látták és filmre vették.
Jenniskens kifejtette, az aszteroidát különösen nagy kihívás volt felkutatni:
“Még a Cseh Tudományos Akadémia Csillagászati Intézetének meteorcsillagászai útmutatásai ellenére is – akik kiszámították, hogy az erős szél hogyan fújta a meteoritokat, és a tűzgömb által kibocsátott fény alapján megjósolták, hogy ezek ritka enstatitban gazdag meteoritok lehetnek – keresőcsapatunk kezdetben nem tudta könnyen kiszúrni őket a földön. Csak azután szúrtuk ki, hogy egy lengyel meteoritvadászokból álló csapat azonosította az első leletet, és meg tudta mutatni, mit keressünk. Ezt követően az első darabokat a Freie Universität hallgatói gyorsan megtalálták.”
Jenniskens kollégái elvégezték az első elemzéseket az egyik meteordarabon. Az eljárás során egy elektronsugaras mikroszondával vizsgálták a töredékek ásványtanát és kémiai összetételét. Eredményeik azt mutatták, hogy a töredékek megfelelnek egy aubrit típusú achondrit meteoritnak, amelyet 2024. február 2-án benyújtottak ellenőrzésre.
Érdemes elolvasni:
