Történelmi felfedezés: vizet találtak két aszteroida felszínén

A sztratoszférából végzett megfigyelések felfedték az értékes molekula jellegzetességeit. Ez az első alkalom, hogy vizet találtak az aszteroidák felszínén.

A víz bolygónkon gyakori és létfontosságú az élethez, de máshol, a Naprendszer belsejében mindig ritkaságszámba megy. A jég felfedezése a Hold krátereiben vagy a Marson lerakódásokba temetkezve rendkívül érdekes, írja az IFL Science.

A kutatók most távolabbra néztek, az aszteroidaövbe, és azt vizsgálták, hogy olyan objektumok, amelyeknek nem kellene, rejtegethetnek-e vizet. Két esetben pedig egyenesen a felszínen találták meg. A felfedezést leíró tanulmány a The Planetary Science Journal című folyóiratban jelent meg.

Az államok különböző intézményeinek kutatói a nyugdíjazott Stratospheric Observatory for Infrared Astronomy (SOFIA) adatait használták fel, hogy négy száraz szilikát aszteroidát vizsgáljanak meg. Ezek a Naphoz közel keletkeztek, így meglehetősen vízmentesnek kell lenniük. (Legalábbis, ha a tudományos feltételezés helytálló.) A szóban forgó objektumok az Iris, a Parthenope, a Melpomene és a Massalia voltak, amelyek mind a fő aszteroidaövben találhatóak.

A szabályokkal szembemenve vizet találtak

„Az Iris és a Massalia aszteroidákon olyan jellegzetességet észleltünk, amely egyértelműen a molekuláris víznek tulajdonítható” – mondta a kutatás vezető szerzője, Dr. Anicia Arredondo, a Délnyugati Kutatóintézet munkatársa közleményében. „Kutatásunkat annak a csapatnak a sikerére alapoztuk, amelyik a Hold napfényes felszínén molekuláris vizet talált. Úgy gondoltuk, hogy a SOFIA segítségével más égitesteken is megtalálhatjuk ezt a vegyületet.”

Az aszteroidák korábbi megfigyelései nem tudtak különbséget tenni a tényleges víz és egy közeli kémiai rokon, a hidroxil között. A vízhez hasonlóan oxigén és hidrogén kapcsolódik, de itt mindkettőből csak egy-egy atom alkotja a molekulát – pontosabban iont. A hidroxil környezetünkben is jelen van, egészen konkrétan minden lúgos kémhatású oldatban, de még a vízben is.

Az új munka eloszlatja ezt a zavart. A becslések szerint az aszteroida talajának minden köbméterére körülbelül egy üdítősdoboznyi víz jut, hasonlóan a Holdon a SOFIA által végzett megfigyeléseken alapuló értékhez.

„A színképi jellemzők sávjának erőssége alapján az aszteroidán lévő víz bősége megegyezik a napsütötte Holdéval” – tette hozzá Dr. Arredondo. „Hasonlóképpen, az aszteroidákon a víz ásványokhoz is kötődhet, valamint szilikáthoz adszorbeálódhat, és csapdába eshet vagy feloldódhat a szilikát becsapódási üvegben.”

A projekt túlmutat az aszteroidákon

A SOFIA a NASA és a DLR Német Űrügynökség közös projektje volt, és nagy szerepet játszott a világegyetem közeli és távoli infravörös megfigyelésében. Az aszteroidák iránti konkrét érdeklődés Naprendszerünk múltjára vonatkozik. Ezen objektumok megértése megmondhatja, hogyan alakultak ki a bolygók.

„Az aszteroidák a bolygóképződési folyamat maradványai, így összetételük attól függően változik, hogy hol keletkeztek a Napködben” – magyarázta Dr. Arredondo. „Különösen érdekes a víz eloszlása az aszteroidákon, mert ez fényt deríthet arra, hogyan került a víz a Földre.”

Érdemes elolvasni:

• A kutatók szerint a Jupiter egykor lapos lehetett
• A JWST meglepő fordulatot fedezett fel a fekete lyukak és galaxisok kialakulásában