Ez a sünszerű csontos farkú egér képes regenerálódni

A ragadozók és zsákmányállatok közötti folyamatos evolúciós fegyverkezési versenyben az emlősök gyakran hiányt szenvednek páncélzat terén. Vannak azonban kivételek, és a Deomyinae alcsaládba tartozó egyiptomi tüskés egerek egyedi és rejtett megoldást fejlesztettek ki. Ezek a sokoldalú élőlények Afrikában, a Közel-Kelet egyes részein és Pakisztánban is megtalálhatóak.

A tüskés egerek szerény megjelenésük ellenére változatos kis élőlények. Lehetnek éjjeli, nappali vagy szürkületi állatok. Élőhelyük pedig az egyszerű odúktól a sziklahasadékokon át a termeszvárakig terjed. Ami különösen érdekessé teszi őket, az a különböző környezetekhez való alkalmazkodási képességük, amely számos társadalmi struktúrát és viselkedési formát tesz lehetővé.

A “tüskés egerek” elnevezés a bundájuk külső rétegében található merev szőrszálakból ered, amelyek a sünök tüskéihez hasonlítanak. Igazi védekező mechanizmusuk azonban a farkukban rejtőzik. A bőrükön belül csontos lemezek találhatók, amelyek az emlősöknél igencsak szokatlan páncélzatot eredményeznek. A többi emlős látható páncéljától eltérően, mint például a tollak és a pikkelyek, amelyek a felhám módosulásai, az oszteodermák a bőrön belül növekvő csontok.

Mire jó a csontos bőr?

A csontbőr ritka evolúciós újítás az emlősöknél: a tüskés egerek, a tatuk, néhány óriási földi lajhár és egy ősi sündisznószerű lény hasonló példák. A csontbőr, mint az oszteodermák, jellemzően magában a bőrben alakul ki, ellentétben azzal az általánosabb folyamattal, amikor a fejlődés során a porcokat csontszövet helyettesíti.

Míg a hüllőknél és a kétéltűeknél a csontbőr gyakori, az emlősöknél feltűnően ritka. Ez a ritkaság annak tulajdonítható, hogy az emlősökben a szőrzet jelenléte eltérő evolúciós utat biztosít a páncélzat felépítéséhez. A tüskés egerek azonban megcáfolják ezt a tendenciát, mivel mind szőrrel, mind csontbőrtal rendelkeznek.

A tüskés egerek a tulajdonságok érdekes kombinációját mutatják, ugyanis a csontbőron kívül szupergyógyító képességgel is rendelkeznek. Bőrük feltűnően törékeny, könnyebben szakad, mint más egereké. Mégis, lenyűgöző sebességgel képesek hegesedés nélkül visszanöveszteni a szöveteket, sőt még a csontvelőt is képesek visszanöveszteni. Ennek a szupergyógyításnak egy védekezési mechanizmusban lehet szerepe.

Menekülés a ragadozóktól

Amikor egy ragadozó megpróbálja megharapni a farkukat, a tüskés egerek külső bőrrétege leválik, felfedve az alatta lévő csontokat. Ez nemcsak a vérzést akadályozza meg, hanem védőgátként is működik, és megakadályozza, hogy a ragadozó fogai elérjék a farok létfontosságú részeit. Az egerek ezután lerágják a megcsócsált farkat, feláldozva azt a meneküléshez. Viszont a farokbőr regenerálódása korlátozottnak tűni— számolt be róla a Bizarre Beasts.

A csontbőrt leíró tanulmány szerint a leszakadó farokbőr és a rejtett páncél egyedülálló kombinációja valószínűleg egyszer alakult ki a tüskés egerek teljes alcsaládjában. A legegyszerűbb evolúciós magyarázat előnyben részesítése összhangban van azzal a ténnyel, hogy a tüskés egerek legközelebbi élő rokonai, a futóegerek nem rendelkeznek farokcsontbőrrel.

Ezeket a cikkeket érdemes elolvasni:

• Mi folyik a Voyager 1-gyel?
• Rejtélyes magmatároló nyomaira bukkantak Alaszka vulkánmentes régiójában