A Franciák a hidegháborúban inkább a homárokkal voltak elfoglalva

A nemzetközi tengerjog világa megállapodások és tárgyalások bonyolult szövevénye. A tengerjogot szabályozó kulcsfontosságú dokumentum az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS). Az 1960-as évek elején azonban történt egy különös és majdnem elfeledett vita Franciaország és Brazília között, amelyet ma homárháborúként ismerünk. A szokatlan konfliktus a majdnem a háború szélére sodorta a két nemzetet a rákfélék miatt.

1961-ben a francia halászok, miután Mauritánia partjainál sikereket értek el a homárhalászatban. Azonban, többen jobb vizeket kerestek, és inkább Brazília part menti vizei felé fordították figyelmüket. A homárok nemcsak bőségben voltak jelen ezekben a sekély mélységekben, de könnyen hozzáférhetőek is voltak. Ez jövedelmező lehetőséget jelentett a halászati iparban dolgozók számára. Az egyetlen gond ezzel csak az volt, hogy a franciák brazil vizeken halásztak.

Kezdődjék a homárháború!

A konfliktus a területi követelések és a homárok mozgása körüli kétértelműségből adódott. Brazília kizárólagos jogot követelt a tengeri élőlényekre a kontinentális talapzatán, a partjaitól meghatározott bizonyos sugarú körben. A szóban forgó homárban gazdag régió azonban egy köztes jogi területre esett, ami nézeteltéréshez vezetett abban a kérdésben, hogy a homárok úsznak vagy járnak-e a kontinentális talapzaton. Ugyanis, ha a homárok úsznak, akkor halnak minősíthették volna őket.

A vita lényege a homárok mozgásának értelmezésében rejlett. Franciaország azzal érvelt, hogy a homárok úsznak, és ezért minden halász számára hozzáférhetőek. Brazília ezzel szemben azt állította, hogy a homárok a kontinentális talapzaton járnak, így kizárólag a brazil halászok számára halászhatók. A homárok mozgásával kapcsolatos nézeteltérés olyan válságot szült, amely majdnem háborúhoz vezetett. Ennek a vitának a kapcsán hangzott el a híres szólás:

„Ha a homár hal, mert ugrálva közlekedik, akkor a kenguru madár.” — Paulo de Castro Moreira da Silva

A feszültség gyorsan eszkalálódott, amikor Brazília követelte a francia halászhajók távozását a vitatott területről. Egy merész lépéssel a francia kormányt arra kérték, hogy küldjön egy rombolót a halászhajók kíséretére. Brazília válaszul haditengerészeti hadihajókat, köztük egy repülőgép-hordozót is mozgósított, és ezzel a két nemzet veszélyesen közel került a háborúhoz, amely Homárháború néven vált emlékezetessé.

Béke és szeretet

A homárháború megoldásának középpontjában a kialakulóban lévő UNCLOS állt, amely a tengeri jogok tisztázását célzó nemzetközi megállapodások átfogó gyűjteménye. Az UNCLOS értelmében Brazília követelhette a kontinentális talapzat feletti ellenőrzést, ami gyakorlatilag véget vetett a homárral kapcsolatos vitának.

A háború fenyegető veszélye közepette az UNCLOS kidolgozása keretet biztosított a békés rendezéshez. Brazília egyoldalúan kiterjesztette területi igényeit a halakra és a homárokra is, így a francia követelések okafogyottá váltak. 1964-ben a két nemzet megállapodást kötött, amely lehetővé tette, hogy több francia hajó halászhasson a brazil vizeken, azzal a feltétellel, hogy a nyereséget megosztják a brazil halászokkal.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Ilyen kevésen múlt, hogy a teljes magyarság megsemmisüljön rögtön a honfoglalás után?
• Történelmi pillanat: megtalálták végre a 120 éve eltűnt hajó roncsait!