Az angol-német csata, ahol a németek vesztettek, az angolok pedig meg sem jelentek

A Wikinger hadművelet, vagy angolul Operation Viking, egy német haditengerészeti bevetés volt az Északi-tengeren 1940. február 22-én, a második világháború korai szakaszában. A hadműveletben a Kriegsmarine, a német haditengerészet hat rombolója vett részt, és célja a Dogger-part közelében kémkedéssel gyanúsított brit halászhajók megzavarása volt. A Kriegsmarine és a Luftwaffe, a német légierő közötti rossz kommunikáció és koordináció azonban tragikus végkifejlethez, két német hadihajó elvesztéséhez vezetett.

Az Oberkommando der Wehrmacht (OKW), a német fegyveres erők legfelsőbb parancsnoksága állandó parancsot adott ki a Luftwaffe-Kriegsmarine együttműködésre a tengeri hadműveletekben. A tengeri műveletekért felelős Marinegruppe Westnek tájékoztatnia kellett volna a Fliegerkorps X-et a tengeri bevetésekről, és fordítva a légi műveletekről. A kommunikációs zavar és a koordináció hiánya azonban nyilvánvalóvá vált a bekövetkezett események során.

A Kriegsmarine Erich Raeder nagyadmirális vezetésével 1939 októberétől 1940 februárjáig több aknázási műveletet hajtott végre, amelyek célja a brit tengeri tevékenységek megzavarása volt. A Marinegruppe West az 1. Zerstörer-Flottille (1. rombolóflottilla) segítségével tervezte a Dogger-part közelében kémkedéssel gyanúsított brit hajók elfogását. A flottilla a Friedrich Eckoldt, Richard Beitzen, Erich Koellner, Theodor Riedel, Max Schultz és Leberecht Maass rombolókból állt.

A Luftwaffe részvétele a Fliegerkorps X, konkrétan a 4 Staffel, II./KG 26 révén történt, amely Heinkel He 111-es bombázókkal volt felszerelve. A bombázóknak 1940. február 22-én a Temze és a Humber torkolata közötti hajózás elleni támadást kellett végrehajtaniuk.

Egy érdekes csata

Annak ellenére, hogy a Fliegerkorps X jeleket küldött a Marinegruppe Westnek az Északi-tenger feletti légi műveletekről, a haditengerészeti parancsnokság nem tudott a Luftwaffe közelgő hadműveletéről. Egy kritikus telefonhívás során nem sikerült információt közölni a folyamatban lévő légi műveletekről, hogy korlátozzák a támadásokat az angol partoknál.

A hadművelet 1940. február 22-én 19:00 órakor kezdődött, amikor a flottilla a Weg 1 felé hajózott, amely a német öblöt védő védekező aknamező volt. A rombolókat egy Heinkel He 111-es bombázó általi támadás érte, ami tragikus események láncolatához vezetett.

A légitámadás során zűrzavar keletkezett, mivel a Heinkelre a német rombolók tüzet nyitottak azt gyanítva, hogy az egy brit repülőgép. A Leberecht Maass rombolót a hajó közepén találat érte, majd 19:56-kor katasztrofális robbanás következett be. 20:04-kor a Max Schultz rombolót még nagyobb robbanás érte, végül szétesett és elsüllyedt.

A Max Schultz több mint 320 és a Leberecht Maass 286 legénységi tagja vesztette életét, és csak 60 túlélőt sikerült kimenteni. A tengeralattjárókról szóló jelentések, a válogatás nélküli tüzelés és az általános káosz hozzájárult az eseményeket övező bizonytalansághoz.

Az akciót vizsgáló vizsgálat felmentette a bombázók legénységét, a hajók figyelmeztető és felismerő jelzőfények hiányára hivatkozva. A bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Leberecht Maasst bombázták, ami a kezdeti robbanáshoz vezetett, míg a Max Schultz aknának hajtott, miután megfordult, hogy segítsen.

A Wikinger hadművelet utóhatásai miatt 1940 áprilisáig, a Weserübung hadműveletig felfüggesztették a rombolók északi-tengeri műveleteit. Az incidens rávilágított a különböző haderőnemek közötti hatékony kommunikáció és koordináció fontosságára.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Ők voltak a legnagyobb római politikusok
• Honnan tudjuk, hogy hol volt Trója?