A történelem egyik legsötétebb korszakának árnyékában a bátorság, az együttérzés és a megváltás története bukkan fel: Albert Göringé, a hírhedt náci vezető, Hermann Göring kevésbé ismert testvéréé. Míg Hermann a rezsim brutalitását testesítette meg, Albert az ellenállás jelképe volt, aki életét annak szentelte, hogy zsidók és politikai ellenzékiek százait mentse meg, akiket a bátyja segítségével létrehozott rendszer üldözött.
A Göring testvérek, Hermann és Albert arisztokratikus, de viharos gyermekkorban éltek. Kastélyokban nőttek fel, és kiváltságosok voltak, de felnőtt korukban eltérő utakat jártak be. A lázadó szellemű Hermann a katonaságban talált vigaszt, és végül a náci rezsim egyik kulcsfigurája lett. Ezzel szemben Albert, akit csendes és melankolikus lélekként jellemeztek, gépészmérnöki karriert futott be.
Ahogy a németországi politikai helyzet megváltozott, a testvérek ellentétes oldalon találták magukat. Hermann felkarolta a nácizmust, és Adolf Hitler mellé állt, míg Albert politikailag passzív maradt. Az elválás évei és az ideológiai különbségek tizenkét éves hallgatáshoz vezettek közöttük. Albert, kiábrándulva bátyja politikai eszméiből, elhatárolódott, sőt, figyelmeztette a közelgő végzetre, ha Hermann ezen az úton halad tovább — írja a Guardian.
A másik Göring
A kapcsolatukban a fordulópontot az 1938-as Anschluss jelentette, amikor a németek egyesültek Ausztriával. Hermann és Albert, akik kénytelenek voltak félretenni nézeteltéréseiket, Ausztriában találkoztak. Albert, aki kimerült a zsidó barátok fáradhatatlan segítésében és a náciknak való ellenállásban, Hermann közbenjárását kérte a politikai foglyok szabadon bocsátása érdekében.
Albert ügyesen használta fel bátyja befolyását a rászorulók megsegítésére. Hermann irodájában tett rendszeres látogatásai lehetővé tették számára, hogy zsidó barátai és politikai foglyai érdekében könyörögjön, manipulálva Hermann egóját és családi kötelességét. Miközben Albert merészen rendbontóvá vált, a Gestapo jelentései egyre csak gyűltek ellene. A háború alatt négy letartóztatási parancs ellenére soha nem ítélték el, mivel Hermann folyamatosan közbenjárt az érdekében.
Kegyetlen utóélet
A második világháborút követően Albert bizonytalan helyzetben találta magát. Pusztán azért tartották fogva, mert Hermann testvére volt, és halálos ítéletet hoztak ellene, amelyben azonnali kivégzést követeltek. A testvérek egy tranzitbörtönben találkoztak utoljára, ahol Hermann sajnálatát fejezte ki Albert szenvedései miatt. Hermann később háborús bűnökért és emberiességért elítéléssel nézett szembe, de a hóhérhurok elől egy ciánkapszulával menekült meg.
Albert háború utáni életét nehézségek árnyékolták be. Hírhedt vezetékneve miatt nem tudott elhelyezkedni, depresszióba, alkoholizmusba és hűtlenségbe esett. Lánya, Elizabeth kereste vele a kapcsolatot felségével történt válásuk után, de Albert képtelen volt válaszolni, így a lány elhagyatottnak érezte magát. Mindezek ellenére soha egy rossz szót sem szóltak ellene. Albert cseh anyósa azt mondta, hogy ő az egyetlen német, akit tisztelni tud.
Albert 1966-ban hunyt el, szegénységben, számkivetettként. Végül Münchenben a családi sírban helyzeték végső nyugalomra. Évtizedekkel később a Yad Vashem Intézet is elismerte hősiességét, miután több száz zsidót és disszidenst mentett meg.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
