Így bújkált Einstein a rá vadászó nácik elől

1933 szeptemberében egy eldugott norfolki pusztán egy szerény faház lett a történelem egyik legfontosabb rejtekhelye.

Közel egy évszázaddal később a ritkán elmesélt történet, amelyet Albert Einstein a náci merénylők elől menekülve töltött egy pusztán fekvő kunyhóban, egy hátborzongató történetté változott, derül ki a Guardian beszámolójából.

A Netflix Einstein és a bomba című filmje Einstein saját szavait felhasználva világítja meg, hogy az ünnepelt német-zsidó tudós rövid tartózkodása során a Roughton Heathben hogyan került életének válaszútjára. És hogy ennek következtében hogyan változtatta meg a történelem menetét.

“Csak amikor közelebbről megnéztük, jöttünk rá, hogy ez milyen hatalmas pillanat volt az életében” – mondta a forgatókönyvíró Philip Ralph, aki kizárólag Einstein valódi beszédeit, leveleit és interjúit használta fel az elméleti fizikus dialógusainak forgatókönyvéhez.

A kutatásaimból az derült ki, hogy sok szempontból ez volt Einstein életének legnagyobb fordulópontja.”

Ekkorra Einstein már az első számú közellenség volt Németországban. 1933 májusában a Zsidók figyelnek téged című brosúra azzal vádolta Einsteint, hogy “hazug atrocitási propagandát folytat Adolf Hitler ellen”. A képe alatt pedig ez állt:

“Még nem akasztották fel.”

Szeptemberben, miután német titkosügynökök Csehszlovákiában meggyilkolták Theodor Lessing zsidó filozófust, a nácik – akik már ellopták Einstein megtakarításait, lerohanták nyaralóját, átkutatták berlini lakását és elvették hegedűjét – legalább 1000 font jutalmat ajánlottak fel a meggyilkolásáért.

Másnap Einstein engedett felesége, Elsa kérésének, hogy hagyja őt a belgiumi Oostende közelében bérelt nyaralójukban, és a tengeren keresztül meneküljön Angliába. Ezután soha többé nem tette be a lábát a kontinentális Európába.

Ezt megelőzően Einstein az erőszakmentesség és a pacifizmus elkötelezett és szenvedélyes szószólója volt. De a három hét végén a Royal Albert Hallban 10 ezer ember előtt tartott beszédet, amelyben gyakorlatilag azt mondta, hogy az európai civilizációt egzisztenciális veszély fenyegeti, és harcolnunk kell ellene.

1939-ben, attól tartva, hogy a nácik előbb érik el céljukat, megkérte Franklin Roosevelt amerikai elnököt, hogy gyorsítsa fel az atombomba amerikai kifejlesztését. Ezt nemrég Christopher Nolan Oppenheimer című sikerfilmje is bemutatta.

Ralph szerint Einstein a távoli, fegyveres őrök által védett pusztán töltött idő alatt döbbent rá először, hogy a társadalomban meglévő befolyását nyilvánosan kell felhasználnia, hogy felszólaljon a nácik ellen, és cselekvésre szólítsa fel a világ vezetőit. “Azért választottuk az Einstein és a bomba címet, mert az a gondolkodásában bekövetkezett változás, amely a Norfolkban töltött három hét alatt végbement, közvetlenül arra késztette, hogy nevét adja a Rooseveltnek írt levélhez.”

Még a rejtekhelye is kitudódott

A kis norfolki kunyhó egy megbízható ismerőséhez, az antifasiszta konzervatív képviselőhöz és az első világháborús haditengerészeti parancsnokhoz, Oliver Locker-Lampsonhoz tartozott, aki felajánlotta Einsteinnek, hogy a védelme alatt menedéket találjon.

Még az év elején Locker-Lampson a parlamentben felhívta a figyelmet Einstein helyzetére, és benyújtott egy végül sikertelen magánjogi törvényjavaslatot “a brit birodalmon kívül élő zsidók állampolgársági lehetőségeinek kiterjesztéséről”. Talán azért, hogy felhívja a figyelmet Einstein helyzetére, Locker-Lampson kissé furcsa módon meghívta a sajtó képviselőit a titkos rejtekhelyre, és engedélyezte, hogy interjút készítsenek és fényképezzék a híres Nobel-díjas zsidót.

Ez egy olyan sajtófelhívás volt, amely – tekintettel arra, hogy Einstein életét nagyon is valós veszély fenyegette – megdöbbentette az Observer riporterét. “Anglia nem túl jó hely a rejtőzködésre” – jelentette az újság naplóírója 1933. szeptember 17-én.

Dr. Einstein, aki a náci üldöztetés elől menekülve jött ide, faházát lefényképezve találja az újságokban, teljes helymegjelöléssel, és a helyi tanács még fontolóra is veszi a lakcím bemutatásának kérdését. Németország feltételezhetően másfelé néz.

Amikor Einstein beleegyezett abba, hogy beszédet mondjon a Royal Albert Hallban tartott, belépőjegyes rendezvényen, hogy pénzt gyűjtsön a Németországból menekült zsidó akadémikusok számára, döntését a Daily Mail kritizálta. A vezércikk, amely azt állította, hogy sajnálja a német zsidókat, és “minden együttérzéssel viseltetik irántuk”, felszólította Einsteint, hogy “hagyja abba ezt az oktalan agitációt ebben az országban a náci rezsim ellen”.

Két nappal azután, hogy elmondta történelmi jelentőségű beszédét, amelyben minden nemzetet felszólított, hogy “álljon ellen a szellemi és egyéni szabadságot fenyegető hatalmaknak, amelyeket elődeink keserves küzdelemben vívtak ki”, Einstein az Egyesült Államokba és a Princeton Egyetem újonnan alapított Institute for Advanced Study nevű intézetébe utazott.

Felesége, Elsa sikeresen csatlakozott hozzá útközben, és élete hátralévő részét száműzetésben töltötte, ahol nyilatkozatokat írt, amelyekben azt javasolta, hogy az USA adjon vízumot a náci üldöztetés elől menekülő zsidóknak, és segített megalapítani a világ első menekülteket segítő szervezetét, a Nemzetközi Mentőbizottságot.

Érdemes elolvasni:

• Hermann Göringnek volt egy alig ismert embermentő testvére: Albert Göring
• Az angol-német csata, ahol a németek vesztettek, az angolok pedig meg sem jelentek