1990. szeptember 9-én Libéria történelmének sorsfordító pillanatát élte át: Samuel K. Doe elnök elfogását a lázadó Független Nemzeti Hazafias Front (INPFL) vezetője, Prince Y. Johnson által. Az elfogásához vezető események kérdéseket vetnek fel az Egyesült Államok Libéria ügyeiben betöltött szerepéről és a viharos és tragikus időszak eseményeiről.
Doe elnök döntése, hogy a monroviai szabadkikötőbe megy, továbbra is a libériai történelem egyik máig húzódó kérdése. Herman Cohen volt amerikai külügyminiszter azt vallotta, hogy az Egyesült Államok kívánta Doe távozását, és megpróbált közvetíteni Charles Taylor és Doe között egy megállapodást a Sierra Leone-i határig való biztonságos eljutásról — írja a Liberian Observer. A terv meghiúsult a Prince Johnson által felvetett aggályok miatt, mivel Monroviát különböző lázadó csoportok támadásai érték. Az Egyesült Államok, mivel úgy érezte, hogy sürgetik a kiutat, megpróbálta Doe-t kicsalogatni a megerősített enklávéjából száműzetés vagy eltávolítás céljából.
Egy állítólagos nagy összeesküvés szerint Doe biztonsági emberei a kockázatos freeporti látogatás elleni tiltakozásul lekapcsolták a járművek akkumulátorait. Doe a fenyegetés hatására elrendelte a visszakapcsolást. A közeli munkatársakon kívül sokan nem tudtak a szándékáról. Ha azonban az Egyesült Államok Doe távozását kívánta volna, olyan alternatívákat is meg lehetett volna vizsgálni, mint például a katonai helikopterrel történő evakuálás, figyelembe véve az amerikai csapatok jelenlétét a tengerparton.
Doe sem volt éppen angyal
Doe elnök, aki egy Tolbert elnököt megbuktató katonai junta révén került hatalomra, tízéves uralkodása alatt jelentős amerikai támogatást kapott. Annak ellenére, hogy tudott Doe korrupciójáról és az emberi jogok megsértéséről, az USA hűséges hidegháborús partnernek tekintette őt. Doe 1985-ös, csalással tarkított választásait George Shultz amerikai külügyminiszter “afrikai mércével mérve tisztességesnek” minősítette.
Doe uralma 14 évig tartó polgárháborúba sodorta Libériát, amely mérhetetlen emberi szenvedést és az infrastruktúra pusztulását okozta. A polgárháborúban 200 000-en vesztették életüket, és millióknak kellett elhagynia otthonát. A polgárháborúnak a mai napig érezhetőek a hatásai, sőt rengeteg hadúr a mai napig is a politika aktív résztvevője.
A libériai helyzet párhuzamot von az afganisztáni amerikai politika kudarcával, ahol a korrupciót figyelmen kívül hagyták, és a megvetett kormány összeomlott, így a tálibok kerültek hatalomra. Ennek ára az erőforrások elpazarlása és a katonai felszerelések jelentős elvesztése volt. Ezeknek a kérdéseknek a felülvizsgálata kulcsfontosságú a lehetséges politikai kudarcokból eredő kérdések kezeléséhez.
Doe kivégzése
Bár a legtöbb forrás merényletként hivatkozik a kivégzésre, ez egy erős eufemizmus. Doe-t ugyanis nem kegyes golyó általi halál érte, sokkal inkább élve megnyúzták. Az eseményeket közvetítette a TV is, és a felvételek a mai napig elérhetők. Doe-t élőadásban megnyúzták, míg Prince Johnson társaival sörözött. Fülét levágták, megsütötték, majd sör kíséretében elfogyasztották, bár ez már a felvételeken nem látszik.
Bár embertelennek és valótlannak tűnnek az ilyesfajta kivégzések, főleg ennyire későn a történelemben, a libériai polgárháborúban közel sem ez volt a legdurvább esemény. Aki többet szeretne megtudni a háború kegyetlenségeiről, annak számtalan dokumentum áll rendelkezésére.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
