Egészséges társaik hangjával gyógyulhatnak a pusztuló korallok

A károsodott korallok nem képesek megfelelően ellátni feladataikat, nem nyújtanak otthon annyi fajnak, mint ép társaik. Sőt, az általuk keletkezett hang is sokkal halkabbá, kevésbé változatossá válik. Ám van remény: A Woods Hole Oceanográfiai Intézet új kutatása alapján hangok lejátszásával javulhat a korallok állapota.

Tengeri hangzavar

Mélytengeri korallzátony 2465 méteres mélységben. Fotó: NOAA Office of Ocean Exploration and Research, Deep-Sea Symphony: Exploring the Musicians Seamounts

Az egészséges korallzátony „hangos”, mivel a benne élő halak hangokat adnak ki, sőt még a rákok is. A tudósok úgy vélik, a korall-lárvák ezen szimfónia alapján tudják meghatározni, merre tudnak élni, növekedni. Az egészséges zátonyhangok lejátszása így ösztönzőleg hathat a sérült korallok számára – írja a Good News Network.

A Royal Society Open Science című folyóiratban múlt héten megjelent tanulmányukban a Woods Hole-i kutatók kimutatták, hogy egy egészséges zátony hangzásvilágának közvetítése jelentősen ösztönözte a korall-lárvákat a letelepedésre. Némelyiknél hétszer több telepedett le, mint a hanglejátszás nélkülinél.

A roncsolt korallzátonyokat megközelítve lejátszhatjuk az egészséges zátony biológiai aktivitásának hangjait. Ez pedig segítheti a korall életciklusának kulcsfontosságú fontos lépését” – mondta Nadège Aoki, a WHOI doktorjelöltje és a tanulmány társszerzője.

A kifejlett korallok nem képesek helyváltoztatásra, ellenben a lárvaállapot során igen. Így ekkor választják ki végérvényesen élőhelyüket. A lárvák egy ideig úsznak, sodródnak az áramlatokkal, keresik a megfelelő helyet, ahol a körülmények adottak ahhoz, hogy a korallok a tengerfenékhez rögzülhessenek.

Korábbi kutatásokkal a tudósok már bebizonyították, hogy a kémiai valamint fényjelzések befolyásolhatják döntésüket. Ám most Aoki és kollégái bebizonyították, hogy a hangzásvilág is nagy szerepet játszik abban, hol telepednek le a korallok.

Kísérlet a korallzátonyoknál

Fotó: Pixabay

Kutatásukat a Virgin-szigeteknél végezték, három korallzátonynál.

Az egyiknél víz alatti hangszórórendszert telepítettek ki, majd a hangszóróktól egy, öt, tíz és harminc méteres távolságban korall-lárvákat tartalmazó tárolókat helyeztek el. Három éjszakán át sugározták az egészséges zátonyhangokat, melyeket még 2013-ban rögzítettek az egyik zátonynál. A másik két zátonyon is hasonló berendezéseket állítottak fel, de nem játszottak le hangokat.

Amikor begyűjtötték a tárolókat, arra az eredményre jutottak, hogy lényegesen több korall-lárva telepedett meg ott, ahol lejátszották a hangokat. A korall-lárvák átlagosan 1,7-szer nagyobb arányban telepedtek le a hangokkal övezett területnél.

A legnagyobb letelepedési arány a hangszóróktól öt méterre volt, de még attól 30 méterre is jóval több lárva telepedett le a fenékre, mint a másik két zátony esetében.

“A tény, miszerint a letelepedés a hangszórótól való távolság növekedésével folyamatosan csökken, bizonyítja, hogy az eredmény a plusz hanghatásnak és nem pedig más tényezőnek köszönhető” – mondta Aran Mooney, a WHOI tengerbiológusa és a tanulmány társszerzője.

“Ez új eszközt biztosít a korallzátonyok rehabilitálására” – tette hozzá.

Ráadásul a hanglejátszás viszonylag egyszerűen megvalósítható folyamat.

“Az akusztikus környezet reprodukálása jóval egyszerűbb, mint a zátony kémiai és mikrobiális jelzéseinek másolása ” – mondta Amy Apprill, a WHOI mikrobiális ökológusa és a tanulmány társszerzője.

Ez is érdekelhet:

• Furcsa képződményeket találtak a tengerfenéken, amik feltárhatják a Föld múltját
• Gondolkodó karok, három szív, kék vér – a polipok furcsábbak, mint hinnéd