A gyakran kecsességükért és szépségükért tisztelt szarvasok rendelkeznek egy figyelemre méltó képességgel, amely megkülönbözteti őket a többi emlőstől: képesek egy egész szervüket, nevezetesen az agancsukat regenerálni. Míg az ember képes májának egy részét regenerálni, a szarvasok regenerációs képessége messze felülmúlja a miénket.
A szarvasok minden tavasszal levetik agancsukat, hogy aztán nyár végére teljesen visszanőjenek – ez páratlan teljesítmény az állatvilágban. Az agancs, amelyet gyakran csak dísznek tekintenek, az összes emlős számára a gyors gyógyulás és regenerálódás kulcsa.
Az agancsnövekedés elképesztő gyorsaságát az agancs speciális őssejtjeinek tulajdonítják, amelyekről kínai és dán kutatók egy úttörő tanulmányt publikáltak a Science című folyóiratban 2023-ban — számolt be róla a SciShow. Az agancsnövekedés minden egyes szakaszában aprólékosan megfigyelt sejtek érdekes betekintést nyújtottak a regenerációs folyamatban betöltött szerepükbe.
Az elképesztő szarvas regeneráció története
Az út körülbelül tíz nappal az öreg agancs leválása előtt kezdődik, a csontképzés beindítására kész előfutársejtek megjelenésével. Ahogy a régi agancsok lehullanak, átmenet következik be: az első öt napban a rostos kötőszövet uralja a tájat, majd a vérerek és az immunsejtek beáramlása következik, amelyek táplálják és védik a fejlődő agancsokat.
A döntő pillanat az agancs őssejtjeinek, a porc- és csontképződés építőinek megjelenésével érkezik el. Az ezt követő három hónap során ezek a figyelemre méltó sejtek irányítják az agancs gyors növekedését, és a folyamatos növekedés biztosítása érdekében folyamatosan a külső csúcs felé vándorolnak. Eközben a mélyebb rétegek robusztus csontanyaggal töltődnek fel, ami az elveszett szerv teljes pótlásában csúcsosodik ki. Ez a teljesítmény mindössze három hónap alatt valósul meg.
Új kutatások a gyógyászatban
Ennek a rendkívüli képességnek a következményei messze túlmutatnak a szarvasfiziológián. A természet leleményességén felbuzdulva a tudósok arra törekedtek, hogy az agancs őssejtek regenerációs potenciálját terápiás célokra használják fel az emberekben. Egerekbe ültetve ezeket a sejteket, a kutatók bebizonyították, hogy képesek agancsnövekedést indukálni, bár néhány különös eredménnyel.
Bár az agancsot növesztő egerek kíváncsiságot kelthetnek, ez egy úttörő mérföldkövet jelent: a szarvasok regenerációs képességeinek sikeres átültetését egy másik emlősfajra. A törött combcsontú nyulakon és bőrsérült patkányokon végzett későbbi kísérletek bemutatták az agancs őssejtek átalakító potenciálját a szövetek helyreállításának és regenerálódásának elősegítésében, jelentős mértékben megelőzve a természetes gyógyulási folyamatokat.
Az agancs őssejtek figyelemre méltó hatékonyságának titka a bennük található növekedési faktorokban rejlik, amelyek gyors sejtburjánzást és szövetregenerációt serkentenek. Bár e sejtek emberi felhasználása továbbra is etikai megfontolás tárgyát képezi, az emberi csontképző sejtekhez való hasonlóságuk ígéretes a jövőbeli terápiás beavatkozások szempontjából.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
