Videón a veszélyeztetett kis kézihal, ahogy egy 19. századi hajóroncs között bujkál

A rózsaszín kézihal, latin nevén Brachiopsilus dianthusa olyan ritka, hogy 1947-es felfedezése óta csak néhányszor azonosították. Egy kis példánya ezúttal korallokkal borított hajóroncs között rejtőzött, kézre emlékeztető mellúszóit kinyújtva.

Több mint száz éve a tenger fenekén

Az SS Tasman nevű gőzhajót 1873-ban építették, majd teher- és személyszállításra használtak. Ám egyik útja során, amikor egy szűk átjárón kíséreltek meg átmenni vele, a hajó zátonyra futott. 29 utasa és legénységének tagjai megmenekültek, ám a fedélzeten 75 tehén is volt, melyek mind odavesztek. A hajóroncsok Tasmánia partjaitól nagyjából 10 km-re fekvő Hippolyte Rocks gránitsziget közelében találhatók.

A hajó éppen 140 éve süllyedt el, ennek alkalmából pedig felfedezőutakat indítanak, hogy feltérképezhessék a roncsokat. A mostani merülés is e projekt részeként valósult meg.

A búvároknak mindössze 25 perc állt rendelkezésükre, hogy szemügyre vehessék a 70 méter mélyen fekvő hajóroncsot. A merülés végéhez közeledve pedig legnagyobb meglepetésükre újabb rózsaszín kézihalat pillantottak meg, mindössze 10 méterre az elsőtől.

„Azért mentünk oda, hogy felderítsük a roncsot, de a kézihal ellopta a show-t” – mondta Brad Turner, a halat lencsevégre kapó búvárcsapat egyik tagja a Live Science-nek küldött nyilatkozatában.

Ügyes kis rejtőzködők

A Brachiopsilus dianthusa egyike a Tasmániában található négy veszélyeztetett kézihalfajnak. Más halakkal ellentétben nekik nincs úszóhólyagjuk, melyekkel szabályozhatnák víz alatti felhajtóerejüket. Ezért aztán a kézihalak a sziklás tengerfenék közelében maradnak, és csak rövid távolságokat tesznek meg.

„Nagyon jól beleolvadnak a környezetükbe, mivel a megszólalásig hasonlítanak a tengerfenéken élő szivacsokra” – írta Neville Barrett, a Tasmániai Egyetem ökológiával és biológiai sokféleséggel foglalkozó docense a Live Science-nek küldött e-mailben.

„A beolvadás, az álcázás azért kulcsfontosságú számukra, mert ezáltal nem veszik észre őket a rájuk leselkedő ragadozók. Különös alakú uszonyaik pedig segítik vadászatuk hatékonyságát. Melluszonyaik ugyanis kézszerű szervekké fejlődtek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a tengerfenéken megbújva gyorsan lecsapjanak az elhaladó zsákmányra” – fogalmazott Barrett.

A kézihal életét sem kíméli a globális felmelegedés

A tudósok korábban úgy vélték, a rózsaszín kézihalak sekély vizekben élnek, legfeljebb 38 méter mélyen. A Tengeri és Antarktiszi Tanulmányok Intézete és a Tasmániai Egyetem ugyanakkor 2021-ben mintegy 120 mélységben rögzítette előfordulásukat.

A kutatók úgy vélik, a rózsaszín kézihalak a felmelegedő sekély vizekből fokozatosan a hűvösebb, mélyebb vizek menedékébe költöztek. Ez pedig aggodalomra ad okot, hiszen veszélybe kerülhet a faj fennmaradása.

„A kézihal előhelyét jelentősen veszélyezteti a globális felmelegedés, a faj akár könnyen ki is halhat az elkövetkező 100 évben” – adott hangot aggályainak Barret.

Ez is érdekes lehet:

Eddig ismeretlen bogárra bukkantak, pedig eleinte másnak hitték…

Royal Merchant: a hajók Eldorádójaként süllyedt el a 17. században, most megkeresik