Thermopülében jártunk. Gondolnád, hogy a csata helyszíne ma 20 méterrel van a földfelszín alatt?

A Thermopülénél zajló ütközet már nem az első ikonikus csatája volt a görög-perzsa háborúknak. Történetét mindenki ismeri, akciófilmet is forgattak róla. Itt áldozta I. Leónidasz spártai király maroknyi csapatával életét I. Xerxész perzsa uralkodó hatalmas túlerejével szemben.

Szimonidész epigrammáját a spártai hősöknek írta, majd később az utolsó spártai katonák nyughelyére egy kőtáblát is emeltek, amelyre rávésték e művet:

Vándor…vidd hírül a spártaiaknak…!, Fotó: Mayer Jácint

Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.

Az 1930-as években régészek anatóliai mintájú nyílhegyekre bukkantak a Thermopülei-szorosban, ami bebizonyította a csata megtörténtét. Az ütközetről azonban semmilyen kortárs beszámolóval nem rendelkezünk, túlélők se sokan maradtak, végképp nem az utolsó napról. A legfőbb forrás az utókor számára Hérodotosz, aki azonban csak harminc évvel a thermopülei ütközet után írta meg a háború történetét. Mivel írásos emlékek nem álltak rendelkezésére, a híres történetíró szóbeli elbeszélésekre, közszájon forgó anekdotákra hagyatkozhatott csak.

Thermopüle, Fotó: Mayer Jácint

A csata idején a Thermopülei-szoros a hegyek és a Maliszi-öböl között feküdt, és alig 14 méter széles volt. A déli oldalon sziklás hegyek, míg a keleti részen a tengeri öböl határolta. A szorosban három kapu nehezítette az átjutást és biztosított védelmet.

A területet ma a Szperheiósz folyó part menti ártere uralja, és lejtős, erdős mészkőhegyek  veszik körül. A folyóból folyamatosan hordalék, a meleg forrásokból pedig mésztufa rakódott le, ami az elmúlt több ezer évben lényegesen megváltoztatta a tájképet.

A földfelszín, amelyen a híres thermopülei csatát vívták ie. 480-ban, jelenleg 20 méteres talaj alatt van eltemetve.

Az üledékes lerakódás miatt a partvonal is előrehaladt a tenger visszahúzódását okozva ezzel az évszázadok során. A Thermopüle név az ógörög „forró kapu” szóból származik, mivel több melegvíz forrás is található a környéken, melyek viszont a mai napig is léteznek.

Meleg vízű források, Fotó: Mayer Jácint

A thermopülei csata létszámadatai

Az elbeszélések mindkét haderő létszámáról torzítóan hatnak. Görög oldalon szinte mindig csak a 300 spártairól szólnak a hírek, míg a túloldalon 3 milliós perzsa sereget említenek, mely a legdurvább esetben sem lehetett több 200 ezernél.

Leónidasz hadereje 7000 főt is kitehetett, ami – a poliszok népességét tekintve – egyébként csekély létszámnak számított. A problémát az éppen zajló olümpiai játékok és a Karneia ünnepe okozta, amiről a városok zöme nem akart lemaradni, ezért harcosaikat nem küldték csatába. Leónidasz is ezért vitt magával mindössze 300 hoplitát Peloponnészoszról.

Seregét útközben Phókiszból, Thébából, Theszpiából és más poliszokból szerzett segítség révén tudta valamelyest kiegészíteni.

A 700 theszpiai emlékműve, Fotó: Mayer Jácint

A thermopülei csata menete

Hérodotosz leírja, hogy a görög hopliták hosszú dárdával védekeztek, míg a perzsák rövid dárdával és karddal támadtak, valamint, hogy a perzsák nagy veszteségeket szenvedtek el a három napos csata során.

A part menti szűk sávot a görögök két napig sikeresen tartották, mindkét nap visszaverve a túlerőre alapozott támadásokat. A jól felfegyverzett és fegyelmezett görög csapatok az első két napon egyszerűen lemészárolták a szemből támadó perzsákat. A tenger és a hegyvonalat ölelésében lévő szűk szakasz biztosított lehetőséget erre.

Érdekes, hogy a magyar ismertetések is a hágó és szoros kifejezéseket használják leginkább a terület leírására. A gond, hogy ezek inkább a magas hegyvonulatok különböző típusú átjáróit jelentik, és nem pont a tengerparti sávra használjuk őket. Azonban a thermopülei szűk átjáró ma már csak így él a köztudatban.

A thermopülei csata helyszíne, Fotó: Mayer Jácint

A legenda szerint a harmadik napon egy helyi görög pásztor, Ephialtész megmutatta a perzsáknak az Anopaia-ösvényt, amelyen átvághatott a sereg, így a szoros bejáratát védő görögök hátába kerülhettek. Mikor Leónidasz belátta, hogy nem bírja tartani a szorost, elrendelte a teljes visszavonulást, melynek fedezetét adók erők élén életét vesztette összes katonájával együtt.

A vereség pánikot keltett Hellászban, a szoroson keresztül ugyanis a perzsák elözönlötték az egész félszigetet, és nemsokára elérték és felgyújtották Athént is. Themisztoklész visszavonta Athén flottáját Attika védelmére, közben pedig az északi poliszok java része behódolt a félelmetes perzsa haderőnek.

Thermopüle után egy ideig úgy tűnt, Leónidász hősiessége hiábavaló volt. Azonban nem sokára Szalamisznál Athén hajóhada megfordította a háború esélyeit, végül a plataiai csatában a spártaiak vezényletével az egységes görög szárazföldi csapatok is legyőzték a perzsákat.

Gyere és vedd el!

A legendás helyszín ma már felismerhetetlen mása egykori önmagának. A folyó által feltöltött területen a 21. századi civilizáció is meglátszik – autóutak és autópályák szabdalják szét. A csatára Leónidasz hatalmas bronzszobra emlékezteti a ma emberét, aki azt üzente, a fegyverletételi felszólításra: gyere és vedd el!

Ókori témában Az amfiteátrumok világa: Róma igazi celebjei gyilkos gladiátorok voltak, nem pedig művészek cikkünket ajánljuk.