Néhány kutató nemrég sikeresen kidolgozott egy olyan módszert, mely által mogyoróhéjak elemzése révén közelebb kerülhetnek annak megfejtéséhez, milyen lehetett a régmúlt idők természeti környezete.
A tudósok többek közt arra voltak kíváncsiak, vajon erdős vagy legelőszerű területek domináltak az emberiség hajnalán. Az Oxfordi Egyetem kutatócsoportja úgy véli, kutatásuk nem csak azt mutathatja meg, hogy nézhetett ki a bolygó több ezer évvel ezelőtt, hanem azt is, hogy az emberi tevekénység hogyan befolyásolta azt az idők során – írja a Good News Network.
Mogyoróhéjak a régmúltból
Ennek felderítéséhez a szakemberek három dél-svédországi helyszínről, különböző fényviszonyok között növő fákról származó mogyorókat vizsgáltak. A folyamat során a fák szénmennyiségét, valamint a kapott értékek és a fák fényviszonyai közötti kapcsolatot is elemezték.
Ezt követően megvizsgálták a szintén dél-svédországi régészeti lelőhelyekről származó mogyoróhéjak szénértékeit. Négy mezolitikus és 11, a neolitikumtól a vaskorig terjedő időszakot lefedő lelőhelyről vizsgálták a héjakat. A mezolitikum, vagyis a középső kőkorszak körülbelül 10 000 évvel ezelőtt, a neolitikum nagyjából 6000 évvel ezelőtt, a vaskor pedig 2500 évvel ezelőtt ért véget.
Régóta élvezzük már
A tanulmány szerzői hangsúlyozták, Észak-Európában már évezredek óta használják a mogyorófát eszközkészítéshez valamint annak termését táplálékforrásként is.
„A mogyoró kiváló energia- és fehérjeforrás, egészben vagy őrölve is lehet fogyasztani, valamint hosszú ideig tárolható” – mondta Dr. Karl Ljung, a svédországi Lund Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője.
Napsütötte fák története
Ezen fák szén-dioxid arányát nagymértékben befolyásolja a napfény. Az olyan helyeken, ahol kevesebb másfajta fa található, és magasabb a fotoszintézis mértéke, a mogyorók szénizotópértékei is magasabbak.
Így a mogyoróhéjban lévő széntartalom elemzése alapján a csapat három kategóriába sorolta be azokat: zárt, nyitott vagy félig nyitott megnevezést kaptak, ezzel utalva a fák élőhelyének korábbi lehetséges kinézetére.
„A régészeti lelőhelyről származó mogyoróhéjak ezáltal arra engednek következtetni, milyen volt az a környezet, ahonnan őseink begyűjtötték a csonthéjasokat. Ez pedig azt írja le, az emberek milyen típusú helyeken kerestek táplálékot” – tette hozzá Dr. Ljung.
A Frontiers in Environmental Archaeology című folyóiratban közzétett tanulmány szerint a mezolitikumból származó mogyorókat zártabb, míg a közelmúltból származó terméseket nyitottabb környezetben gyűjtötték. A vaskor emberei pedig már nem is erdőkből, hanem nyílt területekről szedték a mogyorót, mivel mikroélőhelyeik gyökeresen megváltoztak.
Tovább elemeznék
A kutatócsoport azt reméli, további kutatásokat végezhetnek a héjak szénizotópjainak még precízebb datálása és analizálása érdekében.
Dr. Amy Styring, az Oxfordi Egyetem vezető szerzője így nyilatkozott: „Tanulmányunk új lehetőségeket nyitott meg a környezeti változások és az emberek táplálékkeresésével kapcsolatos tevékenységeinek összefüggéseinek vizsgálatára, valamint az általuk uralt mikroélőhelyek rekonstruálására. Ez pedig részletes betekintést nyújthat a múltbeli erdők és tájak világába, mely segíthet a régészeknek jobban megérteni az emberiség környezetre gyakorolt hatását.”
Ez is érdekes lehet:
- „Zeusz a nappalból éjszakát csinált”: Napfogyatkozás a régmúlt civilizációiban
- A megtalált 400 éves azték kódexek egyedi betekintést nyújtanak civilizációjuk történetébe
Forrás: