A Holt-tenger a Föld egyik legsósabb vízteste. Jordánia, Izrael és Palesztina között fekszik, és ahogy a halak, madarak és növényzet teljes hiánya is bizonyítja, nem lőttek mellé a névadással.
Hogyan lett ennyire sós a Holt-tenger?
Először is, a Holt-tenger gyakorlatilag egy szárazföldi tó, nem tenger, és éppen ezért ilyen sós, mert a Jordán folyó táplálja, azonban belőle a víz csak párolgás útján tud távozni, mivel egy lefolyástalan képződményről van szó. Így viszont a víz az ásványi anyagokat és a sókat hátrahagyva távozik a levegőbe.
Ez azt jelenti, hogy a Holt-tenger az idő előrehaladtával egyre csak halmozta sótartalmát, a becslések szerint pedig ma már 9,7-szer sósabb, mint az óceánok vize.
Az emberi tevékenység csak tovább növelte a sótartalmat, mivel a Jordán folyóból kevesebb víz jut a Holt-tengerbe a gátak és a mezőgazdasági felhasználás miatt. Mivel a víz már más irányokba is folyik, már ha folyik még az eredeti irányba egyáltalán, egyre kevesebb friss víz jut a Holt-tengerbe, ami azt jelenti, hogy kevesebb áll rendelkezésre a sós tó hígítására.
Ha ehhez hozzávesszük az éghajlatot és a tektonikus tevékenység miatt a tó partjainál feltörő, ásványi anyagokban gazdag forrásokat, akkor megkapjuk a világ egyik legsósabb víztömegét.
Jó, de mennyire sós valójában?
Bár gyakran a Föld legsósabb úti céljaként hivatkozunk rá a maga 34%-os sótartalmával, csak a második e tekintetben, ugyanis az etiópiai Danakil-völgyben található Gaet’ale-tó 43,3%-os sótartalommal rendelkezik.
Csak összehasonlításképp: az óceánok átlagos sótartalma 3,5%.
Az extrém sótartalom miatt a Holt-tenger “olyan érzést kelt, mintha olívaolajjal kevert homokban úsznánk” – legalábbis a NASA Föld-megfigyelőközpontja szerint. Ebből pedig egyenesen következik az, hogy bárki tesztelheti ezt, és könnyedén lebeghet felszínén.
A szintje az emberi tevékenység következtében évente körülbelül 1,2 méterrel csökken, és ahogy még sósabbá válik, a tudósok észrevették, hogy valami történik a tó medrében.
Felfedezték, hogy a növekvő sótartalom miatt az kicsapódik a tó fenekén, és egy évente több centimétert vastagodó réteget hoz létre.
Ez a kettős diffúziós konvekció néven ismert folyamat, amely során a lehűlő melegebb víz a viszonylag hűvösebb fenék felé halad, miközben pedig elveszíti a sótartó képességét. Ehelyett a só kristályos formában kiürül, ráadásul elég nagy tempóban, mivel a Holt-tenger már most is a vízbe telíthető sómennyiség szélsőséges határán van.
Képes itt bármi életben maradni?
A Holt-tengerben csak mikroszkopikus élet található. Ahogyan az várható, egy ilyen sós környezet egy állatfajnak sem fekszik, és még a legsósabb környezetet kedvelő extremofilok, például a sórákok sem érdeklődnek iránta.
Azonban az 1930-as évek óta tudjuk, hogy a tó környékén létezik az élet mikrobiális szinten, milliliterenként körülbelül 1-10 ezer archaea baktériummal.
Tehát bármennyire is jó a Holt-tenger marketinge, nem a legsósabb víztest a Földön, de nem is teljesen halott.
Érdemes elolvasni:
Source: