Az emberiség vége az ókori görög mitológia szerint
Az ókori görög mitológia öt korszakot különböztet meg, amelyeket “az emberiség korszakai” néven tart számon. Ezen korszakok során az emberiség eléri a csúcspontját, majd véget ér.
Munkák és napok
Hésziodosz ókori görög költő. Forrás: Wikimedia Commons
Hésziodosz, az ókori görög költő a legjelentősebb forrás az emberiség korával kapcsolatos információk tekintetében. A költő, akit Homérosz mellett az egyik legfontosabb kora ókori görög költőnek tartanak, “Munkák és napok” című alkotásában az emberi történelem öt korszakát vázolja fel.
A “Munkák és napok” Kr. e. 700 körül íródott, és egyszerre nyújt betekintést az akkori földműves életbe és a mezőgazdaságba, valamint mitológiai forrásként szolgál Prométheusz és Pandora történetéhez és az emberiség öt korszakának mítoszához. Hésziodosz műve a nyugati irodalom kánonjának egyik első alkotása – írja az rte.ie.
Az emberiség öt korszaka az ógörög mitológia szerint
Istenek az Olümposz-hegyen. Forrás: Wikimedia Commons
Hésziodosz a műben felvázolja az emberiség öt korszakát: az arany-, ezüst-, bronz-, hősi és vaskort – számol be cikkében a Greek Reporter. Ezek a korszakok a görög mitológia szemszögéből mutatják be az emberiség fejlődését. Egy kivételével minden korszakot fémekről neveztek el, amelyek értéke az idő előrehaladtával csökken, keménységük és tartósságuk azonban nő.
Az aranykor
Az aranykorban Kronosz, a legfiatalabb titán és Zeusz apja uralkodott az Olümposz-hegyen. Ebben az időben a görög istenek megteremtették az “arany” emberfajtát. Ezek az emberek, bár nem aranyból voltak, rendkívül nemesek voltak, és az istenek között élhettek.
Ebben az időben az emberek nagyon hosszú ideig éltek, és nem kellett fáradozniuk vagy dolgozniuk az élelemért és a kényelemért, hiszen mindenről az istenek gondoskodtak számukra. Amikor meghaltak, Hésziodosz szerint az aranyemberek lelkei az emberiség “őrzőiként” éltek tovább.
Az ezüstkor
Az ezüstkor a Kronosz bukása és fia, Zeusz istenek feletti uralma utáni időszakra utal. Ebben az időszakban kezdett az emberiség hanyatlani az aranykorban elért csúcspontjáról. Az emberek, akik ekkor 100 éves korukig éltek, már nem imádták az olümposzi isteneket, és folyamatosan harcoltak egymással. Zeusz megelégelte viselkedésüket, és végül mindannyiukat elpusztította.
Hésziodosz szerint annak ellenére, hogy ezek az emberek nem voltak olyan nemesek, mint elődeik, lelkük “áldott szellemekként” élt tovább az alvilágban.
A bronzkor
A bronzkorban az emberek harciasak voltak, aminek köszönhetően rendkívül keménnyé, szívóssá váltak. Miután elpusztította az ezüstkor embereit, Zeusz kőrisfából megteremtette a bronzkori embereket, akik állandóan háborúban álltak. Minden vagyontárgyuk, beleértve a szerszámokat, fegyvereket és még az otthonaikat is, bronzból készült.
Ez az erőszak vezetett a bukásukhoz. Lelkük állítólag “Hádész sötét házában” lakik. Aki mégis életben maradt, azt elmosta az árvíz, amikor Zeusz úgy döntött, hogy elárasztja a földet, és Deukaliónt és feleségét, Pürrhát választotta a két túlélőnek.
Deukalión nem sokkal ezután kikérte Themisz (Zeusz tanácsadója) véleményét arról, hogyan népesítsék be újra a földet. A jóslat úgy szólt, hogy dobálják anyjuk csontjait a háta mögé. Megértették, hogy anya alatt a földanyát, Gaiát kell érteni, akinek csontjai a kövek. A hátuk mögé dobált kövekből emberek lettek; Deukaliónéiból férfiak, Pürrháéból nők.
A hőskor
Ebben a korszakban éltek a görög mitológia leghíresebb hősei: Iaszón, Perszeusz, Odüsszeusz, Akhilleusz, Antigoné és Thészeusz. Az időszak a görögök Thesszáliába érkezésétől a trójai háború végéig tart. Hésziodosz szerint ezek az emberek haláluk után az Elíziumba kerültek, ahová csak a nemesek és a hősök jutottak el.
A vaskor
Hésziodosz korában, vagyis a vaskorban az emberiségnek fáradságos munkát kellett végeznie a túlélés érdekében. Ebben a szenvedésekkel teli korban az emberek elfelejtették az isteneket és a társadalmi szerződéseket, például a vendég és a házigazda közötti szent kapcsolatot.
Hésziodosz kifejezetten pesszimista képet fest arról a korról, amelyben él. Szerinte “nincs segítség a gonosz ellen”, és az istenek nem fognak az emberiség segítségére sietni, ha az elpusztulna. Ez hasonlít a görög költő világvégéről alkotott elképzeléséhez is.
Érdemes elolvasni:
