A NASA már teszteli a robotot, amellyel életet találna a Naprendszerben

Néhány hónappal ezelőtt a NASA bejelentette, hogy tervei között szerepel egy olyan robot kifejlesztése, amellyel megpróbálják átfúrni az a Jupiter holdja, az Europa jeges felszínét, majd egy tengeralattjáró segítségével felfedeznék az alatta lévő mélységeket.

A NASA mindenképpen életet akar találni

A kutatók már az erre alkalmas eszközök kifejlesztésén dolgoznak, és úgy tűnik, megtették az első fontos lépést. Az Europához hasonló világok a NASA listáján prioritást élveznek, mivel lehet, hogy megtalálható rajtuk az élet, számol be a Universe Today.

Ha az olyan technológiák, mint a SLUSH szonda (Search for Life Using Submersible Head, azaz az élet keresése tengeralattjáró segítségével) beválnak, akkor már meg is van az eszköz, amivel meg lehet valósítani egy ilyen volumenű küldetést.

A NASA EELS robotkígyója, amellyel át tervezik fúrni az Europa jégtakaróját, hogy megnézhessék, mi rejtőzik alatta. Képernyőfotó: NASA Jet Propulsion Laboratory

Nem akarunk egyedül lenni

Az élet keresése mindig is elcsavarta a csillagászok fejét. Mivel a sci-fi filmeken kívül csak a földi életre támaszkodhatunk, ezért a kutatók is gyakran olyan élettel számolnak, amelynek szüksége van napfényre, élelemre és vízre. Azonban a Földön is találhatunk meglepő létformákat, akik a legmostohább környezetben is megtalálták a helyüket, akár az óceán mélyén is.

A Mariana-árok földünk legmélyebb pontja, és minden ott élő állat számára kihívás a hideg, a szörnyen magas nyomás és a napfény hiánya. Talán a bolygónk legbarátságtalanabb közegéről van szó, de még itt is virágzik az élet, mint például a dallamos nevű Hirondellea Gigas mélytengeri rákféle.

Az Europát vastag jégréteg borítja, de alatta egy az egész bolygóra kiterjedő folyékony óceán lapul. A kutatók azt feltételezik, hogy az Europa óceánjának mélyén uralkodó körülmények talán nem is különböznek annyira a Mariana-árokétól, így abban reménykednek, hogy máshol is találhatunk életet a Naprendszerben.

A Hirondellea gigas 10900 méteres mélységben is vígan úszkál. Fotó: Wikimedia Commons/Daiju Azuma

Ki lakik odalenn…

Ha létezik is, az odajutás lesz a neheze. Nemcsak az Európán, hanem az Enceladuson és még a Marson is lehet víz a jégtáblák alatt. Akár egy kilométer vastag jégrétegekről is szó lehet, ezért a SLUSH-hoz hasonló technológiát fejlesztettek ki a leküzdésére.

A megoldásuk nem vadi új, mivel a SLUSH-hoz hasonló szondákat már korábban is tesztelték. Az ötlet azonban meglepően egyszerű. A szonda egy fúrószerkezetet használ a jég áttöréséhez, majd részben megolvasztja a jégdarabokat, amely lehetővé teszi, hogy a szonda maga mögé tolja a jeget, miközben leereszkedik.

A “fénykardra” hasonlító szonda ezután képes lenne adatokat továbbítani a felszín alatti vízből vissza a leszállóegységhez. Az adatátvitelhez egy kábelköteget használnának. A NASA azonban mindenre felkészülne, így ha az üvegszálas kábel elszakadna, akkor a mikroszálak antennaként működnének. Ezután a leszállóegység pedig megkezdhetné az adatátvitelt.

A Jupiter jeges holdja, az Europa. Forrás: Flickr

Egy idegen holdon is szemetelnénk

A kötél feltekerve egy orsóban pihenne, amelyet a jégben hagynának. Persze érthető, hogy a világegyetem felfedezéshez szondákat kell hátrahagynunk, de minden bizonnyal végre lehetne hajtani a missziót anélkül is, hogy egy új égitesten is elkezdenénk hulladékot termelni. Azonban úgy tűnik, hogy ennek is megvan az oka, ugyanis ahogy az orsókat kihelyezik, vevőként és adóként működnek, hogy az elküldött adatok átjussanak a vastag jégen.

Érdemes elolvasni:

• Egy ideig két hold keringett a Föld körül: ez történt a nagyobbikkal – VIDEÓ
• Így néz ki egy napfogyatkozás az űrből