A Szovjetunió félbevágott városában nem olyan volt az élet, mint amilyennek gondolnád

A berlini fal 1986-ban, a nyugati oldalról. Fotó: Noir

Több mint három évtizeddel a Szovjetunió, hivatalos nevén a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének (SZSZKSZ) felbomlása után az emberek szerte a világon nem igazán sejtik, milyen is volt a mindennapi élet errefelé.

Nem a nagy politikai kérdésekről és ideológiai berendezkedésekről van szó, ugyanis azokról könyvek tömkelege szól, hanem arról, hogyan is működött a metaforikus és valóságos vasfüggöny mögött.

A Szovjetunió és a Nyugat utcánként váltakoztak

A berlini fal 1986-ban, a nyugati oldalról. Fotó: Noir

Az nyílt titok, hogy nem volt egyszerű, azonban a történet még izgalmasabb ott, ahol a Szovjetunió a világ többi részével találkozott. Mindezek közül talán a német főváros, Berlin húzta a legrövidebbet, amely régen az országgal együtt Keletre és Nyugatra volt felosztva, írja az Open Culture.

A probléma ott kezdődött, hogy a félbevágott (de négyhatalmi megszállás alatt tartott) várost teljes egészében Kelet-Németország vett körül.

Az első dolog, amit tisztázni kell, hogy Németország felosztása után sem volt mindig ott a berlini fal. Egy ideig

a szocializmust és a kapitalizmust, két “különböző” nemzetet, sőt két különböző valutát is csak utcák választotta el egymástól.

Sokan “a város egyik részében éltek, de a másikban dolgoztak. A kelet-berliniek nyugaton vállaltak munkát, hogy részesüljenek az erősebb valutából, míg a nyugat-berliniek keleten vágatták a hajukat, számukra sokkal olcsóbban”.

A Kurfürstendamm, Berlin talán leghíresebb sugárútjának kirakatai a kapitalizmus dicsőségét hirdették. Eközben néhány utcával arrébb a Szovjetunió által kidekorált Karl-Marx-Alle pedig szinte fojtogatott a hatalmas szocialista épületeivel.

Azonban 1961. augusztus 13-án Berlin lakói egy “megosztott városra ébredtek”

Pillanatkép a berlini fal építéséről 1961 novermber 20-án. Fotó: National Archives

Az NDK hozzákezdett a kelet és nyugat közötti fal építéséhez betonból, szögesdróttal díszítve. Bár nem tudták azonnal teljes hosszában elkészíteni a források hiánya miatt, idővel azonban a falat következetesen fejlesztették, és egyre több és több biztonsági elemet adtak hozzá.

1975-re vált azzá, amire emlékszünk. Ráadásul nem egy, hanem két betonfalból állt, közöttük pedig szögesdrótos jelzőkerítés, tankcsapdák, illetve a Sztálin gyepként ismert acéltű szőnyegek és fegyveres őrökkel ellátott őrtornyok. A maga idejében gyakorlatilag fizikai képtelenség volt átjutni a túloldalra, viszont a félelmetes berlini fal ma már elsősorban csak kulturális jelenségként létezik.

Sokan emlékként, turisztikai látványosságként, néha pedig félreértelmezett popkulturális referenciaként hivatkoznak rá, akik pedig átélték, ők a Szovjetunió elnyomásának fizikai valójaként gondolnak rá. Vajon a Koreai Demilitarizált Övezet – amely északot és délt választja el – is erre a sorsra jut egyszer?

Az alábbi, “Hogyan működött a berlini fal” című videóból rengeteget megtudhatunk a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság határán zajló életről.