7000 éven keresztül lehetett ősi emberek menedéke egy láva vájta barlang

Egy új kutatás bizonyítékokat talált arra, hogy egy szaúd-arábiai lávacső legalább 7000 éven át nyújtott menedéket az ősi embereknek. A régészeti leletek – köztük sziklarajzok és csontvázmaradványok – kincsesbányája alapján ez az első példa lehet arra, hogy a kiterjedt barlangrendszert több évezreden át pásztorok és jószágaik használták.

Az Umm Dzsirszan lávacső a Harrat Khaybar vulkáni mezőben található Szaúd-Arábia északnyugati részén, 1481 méteres hosszával pedig az ország leghosszabb lávacsöve, írja az IFLScience.

lávacső barlang ősi emberek szaúdi arábia

Illusztráció, lávacső az egyesült állemokbeli Arizona államban. Fotó: Dave Bunnell/Wikimedia

A PLOS ONE cimű folyóiratban megjelent tanulmány szerint az ilyen képződmények meglehetősen gyakoriak a környéken, viszont a nagy részük feltérképezetlen. Még a kutatók sem tudják, milyen titkokat rejthetnek a régió őskori emberi populációinak evolúciójáról és kulturális fejlődéséről. A felfedezésről készült képek a tanulmány linkjén tekinthetők meg.

Az Umm Dzsirszanban tett legújabb felfedezés pedig nem is okozott csalódást

Az ősi sziklarajzok és faunisztikai leletek az emberi tartózkodás számos fázisáról tanúskodnak, amelyek a neolitikumtól a kálkolitikumig/bronzkorig, azaz körülbelül 10-3,5 ezer évvel ezelőttig terjednek.

Az Umm Dzsirszanban talált leletek különleges betekintést nyújtanak az ősi arab népek életébe, feltárva az emberi letelepedés több szakaszát, és fényt derítve az állattartási szokásokra, amelyek egykor ezen a tájon virágoztak

– mondta Dr. Mathew Stewart, a kutatás vezetője egy nyilatkozatban.

“Ez a lelőhely valószínűleg fontos úticél lehetett a pásztorutak mentén, amelyek összekötötték a kulcsfontosságú oázisokat, ezzel megkönnyítve a kereskedelmet.”

Panzió a szaúdi sivatagban?

A csapat következtetése szerint a barlang valószínűleg nem állandó lakóhelyként szolgált. Sokkal inkább a sivatagot átszelő fáradt utazók számára jelenthetett egy nagyon is szükséges megállóhelyet, ahol lepihenhettek.

Korábban a régészek több százezer csontot, köztük emberi maradványokat fedeztek fel Umm Dzsirszanban, amelyek nagyjából 7000 év alatt halmozódtak fel.

Az új tanulmányban közelebbről megvizsgálva ezeket a maradványokat, a kutatócsoport arra következtetett, hogy a barlangot lakó emberek fehérjében gazdag étrendet tartottak fenn. Emellett az idők során jelentősen megnőtt bizonyos növényfajták, például gabonafélék és gyümölcsök fogyasztása. Ez pedig szerintük alátámasztja az oázisos mezőgazdaság megjelenését a bronzkorban.

Láva vájta menedékhely

Az állati maradványok elemzése eközben azt mutatta, hogy a jószágok, amelyekkel ezek az emberek megosztották a barlangot, elsősorban vad füveket és bokrokat legeltettek.

Az emberek mellett szarvasmarhákat, juhokat, kecskéket és kutyákat ábrázoló sziklarajzok tovább erősítik azt az elképzelést, hogy a csöveket állattenyésztők használták.

“Arábia rejtett múltját feltárva tanulmányunk az Umm Dzsirszan lávacsövön belül és körül évezredes emberi megszállást tár fel, fényt derítve az ősi életmódra és a környezeti változásokhoz való alkalmazkodásra ebben a zord sivatagi környezetben” – folytatták a tanulmány szerzői.