Az űr fontosabb lehet a földi élethez, mint gondoltuk
A meteorok és aszteroidák nem csak értékes információkat hoznak a világűrből. Lehet, hogy egy ponton a mi földi életünkhöz is elengedhetetlenek voltak – és a jövőben is azok lehetnek.
A 20. században sokat terjesztették azt a nyilvánvalóan téves teóriát, hogy a magyarok az űrből jöttek. Pedig lehet, hogy nem is volt teljesen alaptalan – persze ezesetben nem csak rólunk, de minden élőrényről igaz lenne. Eltérő aspektust vizsgálva, de két kutatás is azt találta, hogy a földi élet szoros kapcsolatban lehet a kozmosszal.
Az élet meteorokon vándorolhat
Ha az élet képes bolygóról bolygóra terjedni – ez a „pánspermia” néven ismert fogalom –, akkor talán képesek leszünk észlelni, még akkor is, ha nem tudjuk, mit keresünk, írja a Live Science.
A csillagászok a Földön túli életre vadásznak. Noha a Naprendszerben számos ígéretes hely található, nagy valószínűséggel egy másik csillag körül keringő bolygón találunk életet. A NASA szerint a mai napig több mint 5000 megerősített exobolygó létezik.
Ám ezek a kutatások jelenleg egy fő akadályba ütköznek: nem tudjuk pontosan, mit keresünk. Csak egyfajta lakott bolygót és csak egyféle életet ismerünk – ez a Föld és az itt található szénalapú élet. A csillagászok szerint azonban az élet elképesztően sokféle formát ölthet a galaxisban.
Nem csak a földi életforma létezhet
A közelmúltban néhány csillagász alternatívát javasolt, kevésbé összpontosítva arra, hogyan néz ki az élet, és inkább arra, hogy mit csinál. Stratégiájuk a pánspermia koncepcióján alapul: az élet megindulhat az egyik bolygón, és átterjedhet a többire, ha meteoritokra ugrálnak.
Bármilyen élet egyik legfontosabb jellemzője, hogy képes megváltoztatni a bolygó természetes egyensúlyát. A Földön például sokkal több oxigén van a légkörünkben, mint amennyi élet nélkül lenne, és a távoli megfigyelők sokkal több zöldet észlelnének szárazföldeinken, mint egyébként.
Nem tudjuk pontosan, hogy egy exobolygó milyen tulajdonságait változtatná meg az idegen élet – de ha képes pánspermiára, ugyanazokat a változásokat kísérelné meg végrehajtani minden bolygón.
A kutatók egy statisztikai tesztet dolgoztak ki
Ha elegendő mennyiségű bolygó tulajdonságát mérik, akkor potenciálisan azonosítani tudják a közeli bolygók halmazát, amelyek hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. Mivel ezeknek a bolygóknak, amelyek mindegyike egy távoli csillag körül keringenek, nincs más okuk arra, hogy hasonlóak legyenek egymáshoz, ez a halmaz kiemelkedik az összes exobolygó gyűjteményéből.
Egy ilyen felfedezés arra utalna, hogy valami furcsa dolog történik ezekkel a bolygókkal – és ennek oka a csillagok között terjedő élet lehet.
A kutatók elismerték, hogy munkájuknak vannak korlátai. Először is feltételezi, hogy a pánspermia lehetséges, pedig nem tesztelték. Másodszor, technikájuk csak akkor működik, ha elegendő adatot tudunk gyűjteni nagyszámú exobolygóról.
A földi élet is az űrből indulhatott
Az élet a Földön körülbelül 4 milliárd évvel ezelőtt keletkezett szerves vegyületek végzetes keverékéből. Még mindig vita tárgyát képezi, hogy hogyan – és hol – keletkeztek a protobiológiai elegy összetevői, tekintettel a hűvös korai Föld idővonalára és felszíni viszonyaira, írja a Science Alert.
A legújabb kutatások kimutatták, hogy az űr mélyén kulcsfontosságú anyagok képződhetnek, amelyek meteoritokon és üstökösökön keresztül kerültek a korai Földre. Egy német és francia csapat új tanulmánya szerint ez a forgatókönyv nem csak hihető, de a legvalószínűbb magyarázatot is kínálja arra, hogy a földi élet hogyan szerzett bizonyos építőelemeket.
A kulcs építőkocka
A tanulmány kifejezetten a peptidek, aminosavból álló rövid láncok képződésére összpontosít. Ezek az anyagok kulcsfontosságúak a földi életben. Egyedülálló aminosav-szekvenciákból alakulnak ki, és különféle funkciókat látnak el, például számos biológiai folyamatot katalizálnak.
Mégis, annak ellenére, hogy a peptidek látszólag fontosak a földi élet megteremtésében, a fiatal bolygó valószínűleg nem kínált megfelelő környezetet. A víz zavaró hatással lehet a peptidek képződésére, így akadályozhatta az élet élettelen anyagokból való kialakulását.
Van meglepően barátságosabb hely a peptidképzéshez: a csillagközi közeg
A ritka anyag és a sugárzás területe, amely hatalmas teret foglal el a csillagrendszerek között.
Serge Krasnokutski, a németországi Max Planck Csillagászati Intézet asztrofizikusa vezetésével a tanulmány szerzői a csillagközi közegben talált körülményeket szimulálták. Megerősítették, hogy a peptidszintézis három kémiai összetevőtől – széntől, szén-monoxidtól és ammóniától – függ, amelyek jelenléte aminoketén molekulák kialakulását idézheti elő a csillagközi porfelhőkben.
Ahogy ez a fajta molekulafelhő kondenzálódik, az aminoketén molekulák láncokká, azaz peptidekké állnak össze. Ezután a vékony molekulafelhő egy sűrűbb protoplanetáris koronggá alakul. Amint egy ilyen objektum közeledik egy csillaghoz és felmelegszik, a vékony felületi réteg molekulái elpárolognak.
Az üstökös vagy aszteroida mélyén lévő cseppfolyósított tartalom nagy része viszont nem tud elpárologni, ezért ideális lehet aminoketén molekulák képzésére.
Út a Földre
A szerzők szerint a peptidek valószínűleg így alakultak ki, amikor saját Naprendszerünk fejlődött, és később elérhették a Földet, amikor a fiatal bolygót meteoritok, üstökösök és más, potenciálisan peptidet hordozó objektumok bombázták.
További kutatásokra lesz szükség ezeknek az eredményeknek a feltárásához, és az élet eredetének megértésében a hiányosságok pótlásához, de a szerzők szerint ez a tanulmány jelentősen alátámasztja azt az elképzelést, hogy földönkívüli összetevők segítettek a földi élet megszüetésében.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
