Szepesvár: a Magyar Királyság egyik legnagyobb területű vára, mely megúszta az összes várrombolási kísérletet, de a pálinkafőzésben odaveszett

A Szepesség történelme egyedülálló bonyolultságot mutat a történelmi Magyarország közigazgatásán belül. Végeláthatatlan erdőségben, a világ legkisebb magashegysége tövében jött létre hazánk legkülönösebb államszervezeti egysége, mely egyszerre foglalta magában a legkisebb törvényhatóságot, a legelső széket és hazánk legsűrűbb városhálózatát. Egyszerre volt hona a párhuzamosan létező polgári, városi, bányász és nemesi partikuláris jogoknak.

Szepesvár, Fotó: Szöllősi Gábor

Városai hol a Magyar Királysághoz, hol Lengyelországhoz tartoztak, hol nagyközséggé váltak, hol visszaalakultak várossá. Sújtotta a kivándorlás, egykor sokszínű népességének már nyoma sincs, emléküket az utókorra maradt gazdag műemlékek őrzik. Örökségének a magyarokon kívül részesei németeket, lengyelek, szlovákok. Területén ma Szlovákia és Lengyelország osztozik.

II. Géza király hívására az 1150-es években érkeztek németajkú telepesek a Kárpátokhoz közeli, addig jórészt ritkán lakott területre. A honfoglalás után itt letelepedő, igaz elég gyér számú, de mégis magyar nyelvű lakosság nevezte el a vidéket “Szép”-nek, amit aztán átvettek a XII. század második felében érkező németek is, így kialakítva a “Zipszer”, vagy a szlávok a „Spis” elnevezéseket.

Szepesvár az alsóvárral, Fotó: Szöllősi Gábor

Az eleinte földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó szászok felvirágoztatták a térséget, majd városias jellegű településeket létesítettek, és tevékenységük súlypontja áthelyeződött a kézműiparra, bányászatra és távolsági kereskedelemre. A magyar király utasítására rövidesen felépítették egy meredek sziklacsúcsra azt a kerek lakótoronyból és azt övező kőfalból álló ispánsági várat, mely központja lett Szepes vármegyének.

Szepesvár adottságai

Szepesvár nemcsak a Szepesség, hanem négyhektáros kiterjedését tekintve országos szinten is a legnagyobbak közé tartozik.

Az erősség Szepesváralja település határában a térség fő egyházi központjával, Szepeshellyel szemben helyezkedik el.

Háttérben a szepesi káptalan, Fotó: Szöllősi Gábor

A történelmi Magyarország egyik legnagyobb területű erősségének a legkorábbi részét egy 634 méter magasságban trónoló sziklaszirtre emelték a XII. század második felében. Az első vár egy földrengés nyomán elpusztult, ezért a tatárjárás időszakában újjá kellett építeni. Ekkor keletkezett a két emelet magas új palota, a napjainkban is látható kerek öregtorony, amit az évszázadok során kápolnával, különféle lakó és gazdasági helyiségekkel vettek körül.

Típusát tekintve, bár az eltelt évszázadban sokszor átépítették, a szabálytalan alaprajzú belsőtornyos várak közé tartozik. Az erősség három részre osztható: alsóvár, középsővár és felsővár, amik egymás felett, egyre emelkedőbb szinteken helyezkednek el. Így a védők a magasabb várfalakról pusztító tűz alá tudták venni a behatoló ellenséget.

Viharos fellegvár, Fotó: Szöllősi Gábot

A legjelentősebb építtető főnemesi családok közé tartoztak a Szapolyaiak, akik nevéhez a nyugati palotasor kötődik, 1660 után pedig a Csákyakat érdemes megemlíteni, akik idején árkádos folyosóval kötötték össze a különböző palotákat. Ezzel alakul ki a hatalmas területű erősség végleges képe, amihez egyébként már nem emeltek újabb védőműveket, bástyákat a haditechnika XVI. századi ugrásszerű fejlődésével párhuzamosan.

Ha hihetünk az egykori feljegyzéseknek, akkor 135 szobát és kisebb-nagyobb termet alakítottak ki az erődítésben.

Viharos fellegek Szepesvár felett, Fotó: Szöllősi Gábor

Szepesvár hadi krónikája

Hadtörténetének rögtön a kezdetén a tatároknak ellenállni képes erősségek kicsiny táborához tartozott. Egy XIV. század elején rövid ideig Vencel cseh király fegyveresei, majd Aba Amadé nádor, zempléni oligarcha uralta, tőle az 1311-es halála után sikerült visszavennie Károly Róbert királynak.

Szerepet kap a huszita betörések idején, és a mohácsi csatát követő trónviszályok fegyveres összecsapásai sem kerülik el. Mivel az erődítmény a török ​​hódoltság véráztatta hadszínterétől távol feküdt, ekkoriban nem volt fontosabb katonai jelentősége, megmaradt főnemesi birtokközpontnak.

Udvar a fellegvárban, Fotó: Szöllősi Gábor

Az erdélyi fejedelmek XVII. századi hadjáratai érintik a környéket. Szepesvár visszaveri Bocskai hadait, és sikerül megúsznia I. Rákóczi György erdélyi fejedelem várrombolásait, nem úgy, mint Barkónak és Jeszenőnek. Elkerüli Thököly Imre pusztításait ellentétben a közeli Terebessel. Tulajdonosának közbenjárására kiveszik az 1702-es Habsburg várrombolási rendeletből is, és Rákóczi Ferenc fejedelem kivonuló kurucai is megkegyelmeznek neki, mely tekintetben Tokaj, Szendrő és Kálló már nem volt ilyen szerencsés.

A vár katonai fontossága a Bocskai-felkelést folyamatosan csökkenőben van, a XVIII. századra a Csákyak már csak gazdasági célokra tartják fenn.

A szepesvári hatalmas alsóvár, Fotó: Szöllősi Gábor

Megsemmisülését 1780-ban tűzvész okozza, melyet egyes források villámcsapásnak, más források határozottan rosszul sikerült pálinkafőzésnek tulajdonítanak. A balul elsült szeszfőzéssel pedig elértünk a magyar várak pusztulásának egyik létező kategóriájához, amiben Szepesvár mellett megemlíthetjük a Balaton-felvidéki Nagyvázsonyt is példának okáért.

A vár egészen elképesztő várélményt nyújt a többszörös tagolásával, meglátogatását egész délutános programnak ajánljuk. A környék társított kulturális emlékművei pedig Szepeshely, Szepesváralja, Zsigra, Lőcse és többiek akár egész hetes elfoglaltságra tervezhetőek.

A külsővár erődítése, Fotó: Szöllősi Gábor

A témával kapcsolatban a Hogy pusztultak el a magyar várak? Most felrobbantották őket az osztrákok, vagy sem? És mit tett Rákóczi? c. cikkünkben foglalkoztunk.