A galaxisok sokkal gyorsabban fejlődhettek az univerzum hajnalán
A galaxisok meglehetősen korlátozott formákban létezhetnek, ugyanis az univerzum nem sok szabadságot adott számukra. Így jellemzően szabályosak, azaz spirálisak, elliptikusak, küllősek lehetnek, vagy szabálytalanok. Azonban ezek az objektumok a ritka kivételt jelentik.
Ezek a küllős spirálgalaxisok a modern világegyetem fő alkotóelemei, de a Hubble űrtávcsövet használó csillagászok egy tanulmánya nemrégiben megkérdőjelezte ezt a nézetet.
A Hubble által lencsevégre kapott NGC1300 nevű küllős spirálgalaxis. NASA, ESA, and The Hubble Heritage Team STScI/AURA)/Wikimedia
Meglepetés érte a kutatókat
A James Webb űrtávcső megfigyeléseit követő kutatások alapján már 11 milliárd évvel ezelőtt megtalálták a küllős ‘frizbik’ jellegzetességét néhány ilyen objektumban, számolt be róla a Universe Today.
Ez pedig arra enged következtetni, hogy azok gyorsabban fejlődtek a korai világegyetemben, mint azt korábban várták.
Otthonunk, a Tejútrendszer egy spirálgalaxis, amelynek központi magjából spirálkarok indulnak ki. Naprendszerünk mintegy 25 ezer fényévre található a középponttól.
Ha azonban megnézzük a többit az égbolton, nehéz eldönteni, melyik milyen fajtájú lehet, de általában négy fő kategóriába sorolhatók.
Edwin Hubble megpróbált némi struktúrát vinni a különböző formákba azáltal, hogy kidolgozott egy osztályozási rendszert, amely nemcsak az alakot, hanem a galaxisokon belüli alkategóriákat is megkülönbözteti.
A Messier 104, vagy más néven a Sombrero-galaxis bármennyire is tökéletesen néz ki, jelenleg sem tisztázott, melyik kategóriába esik. NASA/ESA and The Hubble Heritage Team (STScI/AURA)/Wikimedia
Egy ideje már ismert, hogy aezek az objektumok nem statikusak, ugyanis mozognak és folyamatosan változnak, átalakulnak.
A spirálgalaxisokban például öreg korukra kialakul egy küllő. Ez a mag helyett a spirálkarokat köti össze, és úgy gondolják, hogy ezek ideiglenesen akkor alakulnak ki, amikor a gáz felhalmozódása csillagkeletkezési robbanást hoz létre.
Egy spirálgalaxisban a küllő megléte arra utal, hogy az objektum meglehetősen stabil. A küllő kialakulásának megértése kulcsfontosságú az ott zajló evolúciós folyamatok megértéséhez.
Minden korábbi megfigyelés azt mutatta, hogy a küllő megjelenése jelentősen csökken a közeli univerzumtól az egyhez közeli vöröseltolódásokig. Ez azt mutatja, hogy a küllő modern vonásnak tűnt, és nem volt jelen a korai világegyetemben.
Az NGC 4150 elnevezésű elliptikus galaxis. NASA, ESA, et al./Wikimedia
Nem csak az öreg galaxisok ismertetője a küllő?
A vezető szerző, Zoe A Le Conte új tanulmányában leírta, hogy a nagyobb vöröseltolódású jelenségeknél vizsgálják a küllős vonásokat.
Azonban csak azok közül szemeztek, amelyek a Cosmic Assembly Near Infra Red Deep Extragalactic Legacy Survey-ben is szerepelnek, így a minta 368 objektumból áll.
A vizsgálat kimutatta, hogy a Webb infravörös érzékenysége kétszer annyi küllős galaxis vett észre, mint a Hubble kékre érzékenyebb képalkotó platformja.
Le Conte és csapatának munkája szerint az ilyen objektumokban a küllők kialakulása már sokkal korábban, körülbelül 11 milliárd évvel ezelőtt kezdődött.
Érdemes elolvasni:
