Nagy-Britannia kultúráját valójában nem is a britek hozták össze

Nagy-Britannia történelme rengeteg, különböző kultúrából átemelt tételt foglal magában, azonban valamiért ezt nem hangoztatja senki. Talán a történelmi tudatlanság, vagy csak a feledékenység az oka, de Nagy-Britanniát valójában évezredek óta formálja valamilyen szinten a bevándorlás.

Számos olyan dolog van Nagy-Britannia kultúrájában, amely nem a sajátjukként indult. Kiemelt kép: depositphotos.com

Ezt nagyon jól kiemeli például Robert Winder még 2004-ben megjelent Bloody Foreigners (magyarul talán Nyamvadt Külföldiek) című, igen sikeres műve.

Ebben az író megkérdőjelezte a brit homogenitásról alkotott képet. Elemezte a bevándorlás történelmét, és feltárta az ebben gyökerező kulturális cserét, leleplezve az állítólag “olyan nagyon brit” aspektusokat, írja az Ancient Origins.

Hogyan lett tehát Nagy-Britannia olyan, amilyen?

Ennek megfejtéséhez nagyott kell ugranunk visszafelé az időben. Nagy-Britannia mindig is egy olvasztótégely volt.

Az egyik legjelentősebb példa a római megszállók Kr. u. 43-ban történt érkezésére nyúlik vissza, amikor a római katonák és rabszolgák a Római Birodalom minden részéből érkeztek.

Bryan Sykes híres genetikus szerint, bár nagyrészt a már akkor is ott élő törzsek területeit bitorolták, a rómaiak genetikai lábnyoma minimális volt.

Ottlétük alatt azonban változatos nyelvekkel és hagyományokkal ruházták fel a szigetet, a római uralom öröksége pedig még ma is nyilvánvalóan jelen van Britannia infrastruktúrájában, nyelvében és jogrendszerében, épp úgy, mint sok más országéban.

A többé-kevésbé szívesen látott bevándorlók egymást követő hullámai maradandó nyomot hagytak a brit kultúrán és genetikai felépítésen. A rómaiak után többek között a szárazföldről érkeztek a jütök, a szászok és az anglik.

A vikingek a 8. század végétől a 11. század elejéig gyarmatosítottak és telepedtek le Nagy-Britanniában, az 1066-os normann hódítás francia hatásokat hozott.

Míg a 16. századi franciaországi vallási üldöztetés elől menekülő hugenotta menekültek új készségeket és iparágakat hoztak a szigetországba.

A közelmúltban Nyugat-Afrikából, a Karib-térségből, Dél-Ázsiából és más régiókból érkező bevándorlók is hozzájárultak a britek fejlődéséhez. A 16. század vége és a 19. század eleje közötti transzatlanti rabszolga-kereskedelem nagy hatássak volt a brit lakosság összetételére.

A második világháború utáni karibi Windrush-generáció szintén kulcsfontosságú szerepet játszott a gazdaság és az infrastruktúra újjáépítésében, és egzotikus hatásokat, többek között ételeket és zenét hozott az Atlanti-óceán túloldaláról.

Miket ‘importáltak’ a britek a kultúrájukba?

A teázást is csak ellesték. Kép: depositphotos.com

Ennek eredményeképpen számos, a “britség” esszenciájának tartott szempont más kultúrákban gyökerezik.

A teázást például a 17. században vették át Kínából, és nagyon hamar a hétköznapok meghatározó elemévé vált.

A fish & chips, vagyis a hal és sültkrumpli fogyasztását is gyakran a brit tengerparti városokhoz kötnek. Azonban a 17. században a vallási üldöztetés elől Portugáliában és Spanyolországban menedéket kereső zsidó bevándorlók hozták Nagy-Britanniába.

A híres angol pubok a római kocsmákból lettek, az angol nyelv pedig az egymást követő migrációs hullámok hatásai formálták olyanná, amit ma is beszélnek.

Még a királyi családot is máshonnan ‘hozatták’

Még a jelenlegi brit királyi család, a britség megtestesítője is importáru. A Windsor-házat eredetileg Szász-Coburg-Gothai-házként ismerték, Viktória királynő és német unokatestvére, Albert házassága miatt.

V. György király az I. világháború alatt változtatta meg ezt a nevet, hogy a monarchiát megkülönböztesse német gyökereitől.

A rabszolga-kereskedelem és a Windrush-generáció (az 1948 és 1971 között a Karib-térségből bevándoroltak) hatását továbbra is láthatjuk Nagy-Britanniában, mint a reggae zene és a karibi konyha, derül ki a Royal Museums Greenwich beszámolójából.

A britek multikulturális öröksége tehát benőtte magát az emberek mindennapjaiba. Bár sokan úgy gondolják, a bevándorlás és a sokszínűség valójában nem új keletű jelenségek, ugyanis a brit identitás alapvető elemeit hozták magukkal, amelyek évszázadok óta gazdagítják Nagy-Britanniát.