Valami kavarog a Jupiter furcsa holdjának felszíne alatt

A Jupiter talán legérdekesebb holdja az Europa, amelynek a felszínén található jelek arra utalnak, hogy a jeges kéreg ki van szolgáltatva az alatta lévő hatalmas víztömegnek.

A Juno nemrégiben tett látogatása során felfedezték a köpenyen zaljó fúvóka-tevékenységet, ami, ha valódi, akkor lehetővé tenné a jövőbeli küldetések során, hogy leszállás nélkül mintát vegyenek a belső óceánból.

Forrás: depositphotos.com

Furcsa dolgok zajlanak a Jupiter holdján

Már majdnem két év telt el azóta, hogy a Juno a legközelebb került az Europához, de megfigyeléseit még mindig elemzik.

Annak ellenére, hogy 2016 óta kering a Jupiter körül, a Juno 2022. szeptember 29-én készített öt kép volt az első közeli felvétel az Europáról a Galileo űrszonda legutóbbi, 2000-es látogatása óta.

Az Europa a Naprendszer legsimább objektuma, mivel a belső óceánja gyakran a felszínre emelkedik. Azonban közel sem egy unalmas, hasonszőrű holdról van szó.

A Juno néhány 20-50 kilométer széles, meredek falú mélyedést és törést észlelt, amelyekről úgy gondolják, hogy a sarkok vándorlásának nyomai.

“Igazi sarki vándorlás akkor következik be, ha az Europa jeges burka leválik a sziklás belsejéről, ami nagy feszültséget és kiszámítható törésmintákhoz eredményez a burkon”

– mondta Dr. Candy Hansen, a Planetáris Tudományos Intézet munkatársa egy nyilatkozatban.

A valódi sarki vándorlás mögött az az elképzelés áll, hogy az Europa belső óceánjának tetején nyugvó burok más sebességgel forog, mint a hold többi része.

Úgy gondolják, hogy az alatta lévő víz mozgása magával rántja a héjat, az óceánon belüli áramlatok pedig befolyásolják a héj mozgását.

A Jupiter jeges holdja, az Europa. Forrás: Flickr

Az Europa a Jupiter stresszlabdája

Az áramlatokat viszont feltehetően az Europa kőzetmagjában lévő melegedés hajtja, mivel a Jupiter és a nagyobb holdak gravitációs ereje az Europában óriási feszültséget kelt.

A folyamat során az óceán és a jég közötti kölcsönhatások megnyújthatják és összenyomhatják a régiókat, és létrehozhatják a Voyager 2 látogatása óta látható repedéseket és gerinceket.

“Ez az első alkalom, hogy ezeket a törésmintákat feltérképezték a déli féltekén, ami arra utal, hogy a valódi sarki vándorlás hatása az Europa felszíni geológiájára sokkal kiterjedtebb, mint azt korábban azonosították.”

Az Europa térképének nem minden változása a belső óceáni áramlatok eredménye. Úgy tűnik, még a NASA is bedől az optikai csalódásoknak.

“A Gwern-kráter nincs többé. Amiről egykor azt hitték, hogy egy 21 kilométer széles becsapódási kráter – az Europa kevés dokumentált becsapódási kráterének egyike –, a JunoCam adataiból kiderült, hogy egy sor egymást metsző gerinc, amelyek egy ovális árnyékot hoztak létre.”

Kacsacsőrű az Europán?

A csapat érdeklődését azonban felkeltette valami, amit Platypusnak (kacsacsőrúnek) neveznek az alakja miatt.

Úgy tűnik, hogy a peremén lévő gerincformációk beomlanak, amit a jeges burokba részben behatoló sós vízzel teli üregek okozhatnak. A furcsa alakzatról készült képek az IFLScience oldalán tekinthetők meg.

Az ilyen zsebek izgalmas közvetett célpontok lennének az Europa Clipper tanulmányozására, de még érdekesebbek azok a sötét foltok, amelyek kriovulkáni tevékenység során rakódhattak le.

“Ezek a vonások a mai felszíni tevékenységre és a felszín alatti folyékony víz jelenlétére utalnak az Europán” – mondta Heidi Becker, a Jet Propulsion Laboratory munkatársa.

Az Enceladus gejzírjei megerősítették az ilyen tevékenységet, azt azonban nem tudni, hogy jelenleg is előfordul-e az Europán.

Az ilyen aktivitás lehetővé tenné, hogy a belső óceánból életjelek után kutatva mintát vegyünk, egyszerűen csak átrepülve egy vízcsóván és összegyűjtve néhány jégpelyhet, anélkül, hogy le kellene szállnunk, nemhogy fúrnunk kellene.

A sarki vándorlás egyelőre nem módosíthatja nagy mértékben az Europa felszínét, de bizonyítékok vannak arra, hogy évmilliókkal ezelőtt több mint 70 fokos elmozdulás történt, máig ismeretlen okokból.

Érdemes elolvasni:

• Hatalmas magokból nőhettek a legnagyobb fekete lyukak
• A NASA marsjárója olyan helyre jutott, ahol egykor hömpölygő folyók lehettek