Az Európában valaha feljegyzett legrégebbi bormintát fedezték fel az észak-görögországi Dikili Tash őskori településén. A minták Kr. e. 4200-ra nyúlnak vissza, és megdöntik a neolitikum korabeli életmódra vonatkozó eddigi információkat.
Dikili Tash, az álló kő
A mai Kavala városának közelében az elmúlt évtizedben régészek által feltárt lelőhely a neolitikumból (Kr. e. 6400-4000) és a bronzkorból (Kr. e. 3000-1100) maradt ránk. Léteznek azonban hellenisztikus és római kori maradványok is, valamint egy bizánci torony a város tetején.
A “Dikili Tash” elnevezés az oszmán korból származik, jelentése törökül “álló kő”. A Greek Reporter szerint a név egy római síremlékre utal, amely a Via Egnatia (az Adriai-tenger partját Bizánccal összekötő római út) mentén, az ókori Philippi városának keleti bejárata közelében állt.
A régészek feltártak egy Kr. e. 4900 körül elpusztult házat, amelynek “a bukránium háza” (a bukránium jelentése bikafej) nevet adták. Ez a lakás egy egyedülálló díszítőelemmel büszkélkedett, mégpedig egy agyagszerkezettel, amely egy háziasított bika koponyájának hátsó részét tartalmazta.
A város lakóinak mindennapi életéről mesélő leletek
Az ásatások során számos olyan leletet is feltártak, amelyek a Dikili Tash városában élő emberek mindennapi életéről mesélnek. Ezek közé tartoznak a kőszerszámok, a főzéshez és tároláshoz használt égetett agyagedények, díszek, például gyöngyök és medálok, valamint festett díszítésű amforák.
A lelőhelyen jelentős mennyiségű elszenesedett növényi maradványt is találtak, köztük építőanyagként vagy tüzelőanyagként használt faszén, valamint a helyszínre élelemként vagy más célokra (pl. gyógyszerek, tüzelőanyag, építő- vagy szövőanyag) hozott gabonafélék és gyümölcsök.
Az anthrakológiai vizsgálat a lelőhely közelében lévő erdők lombkoronájának gazdag változatosságát mutatja, és többek között a gyümölcsfák (pl. alma, körte, szilva és füge) intenzív felhasználásáról árulkodik, amelyeket a lelőhely lakói már a neolitikumban is kihasználtak.
Bortermelésre utaló bizonyítékok
Dikili Tash talán legizgalmasabb felfedezése az Európában ismert legkorábbi bortermelés bizonyítéka. A tárolóedények maradványainak és a növényi maradványoknak, például a szőlőmagoknak az elemzése arra utal, hogy a lakosok már Kr. e. 4300-ban készítettek bort.
“Ez egy lenyűgöző és igen fontos felfedezés” – mondta Dimitra Malamidou, a Dikili Tash-ban végzett ásatások társigazgatója.
Elmagyarázta, hogy “a régészeti lelőhely egyik házában, az úgynevezett 1. házban végzett ásatások során cserépedényekben elszenesedett, préselt szőlőbogyók nagy mennyiségére bukkantunk, ami a szőlő levének kivonását bizonyítja”.
“Eddig azt tudtuk, hogy az emberek a bronzkorban (a Kr. e. 12. századtól kezdve) ittak bort, de most kiderült, hogy a borkészítés folyamata már jóval e korszak előtt, Kr. e. 4200 óta ismert volt” – jelentette ki Malamidou.
Érdemes elolvasni:
Source: