Ez lehetett a legnagyobb különbség a neandervölgyiek és köztünk

Évezredekkel ezelőtt a neandervölgyiekkel éltek őseink, de körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt eltűntek.

Eltűnésük okairól más sok vita folyt, de a szakértők szerint a keveredés, az éghajlatváltozás és az emberekkel való erőszakos összecsapások lehetnek a felelősek.

Most egy új, fogakról készült tanulmány arra utal, hogy az emberek hosszan tartó gyermekgondozást biztosítottak utódaiknak, míg a fiatal neandervölgyiek korábban önállósodhattak, írja a Daily Mail.

Kiemelt kép: depositphotos.com

Nevelésbeli különbség lehetett döntő a neandervölgyiek és a mai ember között

És ez lehet az egyik oka annak is, hogy a neandervölgyiek végül kihaltak.

A szakértők szerint a 400-40 ezer évvel ezelőtt élt neandervölgyi gyerekek és a felső paleolitikumban, vagyis az őskőkorszakban, mintegy 50-12 ezer évvel ezelőtt élt modern embergyerekek hasonló mértékű gyermekkori stresszel szembesülhettek.

Azonban két különböző fejlődési szakaszban élhették ezt át.

A németországi Tubingeni Egyetem kutatócsoportja szerint ezek az eredmények a két faj gyermeknevelési és egyéb viselkedési különbségeit tükrözhetik.

423 neandervölgyi és 444 felsőpaleolitikus emberi fog zománcát elemezték.

A fogakon található vékonyabb zománc vízszintes barázdái a korai életkori stresszre utaltak.

Ez a korábbi kutatások szerint olyan gyermekkori stresszfaktorokhoz köthető, mint a betegségek, fertőzések, és a táplálkozási hiányosságok.

A szerzők megállapították, hogy a zománchibák hasonló valószínűséggel fordultak elő mind a neandervölgyi, mind a felső paleolitikumban élő modern emberi fogak esetében

Azonban a fejlődési szakaszok, amelyekben ezek előfordultak, mindkét faj esetében eltérőek voltak.

Az őskőkorzsakban az emberek körében a zománchibák nagyobb valószínűséggel fordultak elő abban az életkorban, amikor a becslések szerint a leszoktatás történt, nagyjából egy és három éves kor között.

A neandervölgyiek körében azonban a zománchibák sokkal inkább a leszoktatási időszak után tetőztek.

Ez pedig arra utal, hogy ebben az időszakban nagyobb valószínűséggel tapasztaltak alultápláltságot.

A szerzők úgy vélik, hogy a kőkorszaki embergyerekek által a leszoktatás során átélt stresszt a növekvő energiaigény okozhatta.

Az a sejtésük, hogy a felső paleolitikum emberei olyan stratégiákkal segíthettek csökkenteni a gyermekek fejlődési stresszét a leszoktatás után, mint a szülőktől való hosszabb függőség ösztönzése, az erőforrások hatékonyabb felhasználása és a gyermekek táplálékának biztosítása.

Ezeket a stratégiákat a mára kihalt faj tagjai nem biztos, hogy alkalmazták, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy a modern ember hosszú távú túlélési előnyöket élvezzen velük szemben.

A Scientific Reports című folyóiratban megjelent tanulmányukban azt írták, hogy az emberek talán jobban tudták “enyhíteni a stresszt a frissen elválasztott gyermekeknél”.

Eközben a neandervölgyiek esetében a leszoktatás befejezése utáni rövid időszak egybeesik a “legstresszesebb gyermekkori fázissal”.

A tanulmány szerzője, Laura Limmer elmondta, úgy vélik, “hogy a modern ember és a neandervölgyiek eltérő stratégiát alkalmaztak a leszoktatás utáni gyermekgondozásra, és a felső paleolitikumban élő modern ember stratégiája a stressz jobb csökkentését eredményezte a későbbi gyermekkorban.”

“Ezek nemcsak a szülők támogatását jelenthették, hanem más társadalmi tényezőkhöz is kapcsolódhattak.”

“Talán azt mondhatnánk, hogy a neandervölgyi gyerekek korábban önállósodhattak, vagy fiatalabb korban kezdtek el felnőttként bánni velük, mint a modern ember a gyermekeivel.”

Érdemes elolvasni:

• Meztelen kannibáloktól retteg a környék, mióta 5 ember eltűnt
• Tudtak beszélni a neandervölgyiek?