Az 1762-1763-as fantasztikus háború, ahol a spanyolok és a portugálok csaptak össze

Az 1762 és 1763 közötti spanyol-portugál háború, amelyet a portugál történetírás gyakran “fantasztikus háborúnak” nevez, a hétéves háború egyik epizódja volt. Ez a konfliktus egyedülálló volt abban a tekintetben, hogy a kiterjedt csapatmozgások és a spanyol erők jelentős veszteségei ellenére viszonylag kevés nagyobb csatát vívott. A háború sajátosságai és a több fronton Európában és Dél-Amerikában zajló drámai összecsapások aláhúzzák történelmi jelentőségét.

Az 1756-ban kezdődött hétéves háborúban Spanyolország és Portugália kezdetben semleges álláspontot képviselt. Korábbi gyarmati vitáikat az 1750-es madridi békeszerződéssel rendezték. A spanyol király, VI. Ferdinánd 1759-ben bekövetkezett halála és féltestvére, III. Károly trónra lépése azonban fordulópontot jelentett. A Franciaországgal kötött családi szerződés hatására és Spanyolország presztízsének fenntartására törekedve III. Károly 1762 januárjában hadat üzent Nagy-Britanniának, a Nagy-Britanniával kötött szövetsége miatt Portugáliát is bevonva a konfliktusba.

Portugália, amely még mindig az 1755-ös katasztrofális lisszaboni földrengéstől szenvedett, Sebastião José de Carvalho e Melo, Pombal márki miniszterelnöksége alatt az újjáépítésre összpontosított, és elhanyagolta az ország katonai felkészültségét. Az El Pardo-i szerződés (1761) érvénytelenítette a madridi szerződést, és ezzel megteremtette a konfliktus alapjait.

A fantasztikus háború Európában: A félszigeti csatatér

Spanyolország Franciaországgal szövetségben inváziót indított Portugália ellen, azzal a szándékkal, hogy aláássa Nagy-Britannia befolyását. A mintegy 42 000 főt számláló francia-spanyol erők 1762 májusa és novembere között három különböző inváziót hajtottak végre, amelyek Trás-os-Montes, Beira és Alentejo portugál tartományokat vették célba.

Első invázió: Trás-os-Montes (1762. május-június)

A Trás-os-Montesbe történő első spanyol betörés kezdetben minimális ellenállásba ütközött, a spanyolok több várost és erődöt elfoglaltak. A portugál gerillák azonban a zord terepet kihasználva megzavarták az utánpótlási vonalakat, jelentős spanyol veszteségeket okozva és visszavonulásra kényszerítve őket. A spanyol veszteségek ebben a szakaszban súlyosak voltak, a becslések szerint mintegy 10 000 ember veszett oda a harcok, betegségek és dezertálás miatt.

Második invázió: Beira (1762. július-november)

A második invázió során az immár jobban szervezett és Lippe grófja által vezetett angol-portugál erők hatékonyan ellensúlyozták a francia-spanyol előrenyomulást. A jelentős ütközetek közé tartozott a Valencia de Alcántara melletti csata és a Vila Velha melletti védelem. Az angol-portugál erők felperzselt föld taktikát alkalmaztak, megfosztva a támadókat az utánpótlástól és visszavonulásra kényszerítve őket. A spanyolok súlyos veszteségeket szenvedtek, a korabeli források csak ebben a szakaszban akár 15 000 áldozatot is becsülnek.

Harmadik invázió: Alentejo (1762. november)

Az európai hadszíntér utolsó szakaszában a spanyol erők meglepetésszerű támadásokat indítottak, de a megerősített angol-portugál hadsereg végül visszaverte őket. A kitartó portugál ellenállás, valamint a parancsnokok stratégiai éleslátása a megszállók vereségek sorozatában csúcsosodott ki, ami 1762 decemberében fegyverszünethez vezetett.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• A rejtélyes cro-magnoni emberek Európa elsői között voltak
• Feltárták egy vaskori emberáldozat maradványait