Elképesztő videón egy új tintahalfaj, amelyről a kutatók nem sejtették, hogy 2015-ben látták először
A kaliforniai Monterey Bay Aquarium Research Institute (MBARI) kutatói úgy vélik, hogy egy új mélytengeri tintahalfajt fedeztek fel, köszönhetően egy fejlábú anya meglepően sok tojásának.
Először a Doc Ricketts nevű távirányítású búvárrobot rögzítette még 2015-ben, nagyjából 2566 méteres mélységben.
Csaknem 10 év után új tintahalat azonosítottak
A tengerbiológusok azonban csak a felvételek mostani felülvizsgálatával és a hasonló fajokkal való részletes összehasonlítással jöttek rá, hogy amit közel egy évtizeddel ezelőtt láttak, az valószínűleg a Gonatidae család új tagja, írja a Popular Science.
Számos polipfajról ismert, hogy kikelésükig költik az ikráikat, de a tintahalak esetében ez nem így van.
Ehelyett ezek az állatok általában a tengerfenéken rakják le az ikrákat, vagy szétszórják őket. Ha azonban egy ilyen állat mégis kikölti utódait, az végzetes vállalkozás.
Mindent a gyerekekért
“A költés sokat kivesz az anyatintahalakból. Nem eszik, amíg az ikráit hordozza, és végül az ikrák kikelését követően meghal” – mondta Henk-Jan Hoving vezető szerző, a kieli Helmholtz Óceánkutató Központja mélytengeri biológiai munkacsoportjának vezetője.
“Áldozata azonban nagyban növeli az utódok túlélési esélyeit. Ez csak egy a sok figyelemre méltó alkalmazkodás közül, amely segítheti a fejlábúak túlélését a mélytengerben.”
A legtöbb ilyen tojás hihetetlenül kicsi, a fekete szemű tintahalaké mindössze 6 mm átmérőjű. Az alábbi videón látható állat azonban nagyjából kétszer ekkora, körülbelül 1,2 centiméteres ikrákat őrzött.
Ráadásul jóval kevesebbet rakott le, mint lehetséges rokonai. Körülbelül 30-40 ikráról lehet szó, szemben a más fekete szeműeknél látott akár 3000-rel.
A költési szokások még lenyűgözőbbek, ha figyelembe vesszük, hogy a vemhesség egyes tintahalaknál akár 52 hónapig is eltarthat.
A tintahalak fejlődési ütemére vonatkozó korábbi adatok alapján a kutatók úgy vélik, hogy potenciális új fajuknak 1-4 évig tarthat a kihordása. Ez hosszabb, mint a legtöbb sekélyvízi rokonának élettartama.
A kutatók úgy vélik, hogy a tintahalak peteszáma valószínűleg attól függ, hogy hol találhatóak az óceánban. A több ezer ikrát termelő fajok gyakran olyan régiókban fordulnak elő, ahol korlátozottak a táplálékforrások, sok a ragadozó, vagy a két tényező kombinációja.
Ezzel szemben a kisebb mennyiségű, nagyobb mennyiségű ikráknak valószínűleg több értelme van, ha az állatok olyan viszonylag stabil mélytengeri körülmények között találhatók, mint amilyeneket 2015-ben láttunk.
Az új faj felfedezésének lehetősége remek emlékeztető, hogy még mennyi mindent kell megtudnunk a mélytengeri tintahalakról. Az MBARI szerint a szervezet távirányítású tengeralattjárói 37 év alatt mindössze 17 esetben figyeltek meg költő tintahalat.
Érdemes elolvasni:
