Nem biztos, hogy Egyiptomból származik a világ legrégebbi játéka

Az ősi „58 lyuk” társasjáték, más néven „kopók és sakálok” az egyik legkorábbi ismert játék, amely a bronzkortól a vaskorig megragadta a játékosok fantáziáját. Hagyományosan úgy vélték, hogy a játék az ókori Egyiptomban jelent meg először az i. e. második évezredben, a Dél-Kaukázusban talált régészeti leletek azonban megkérdőjelezik ezt a régóta fennálló feltételezést, és a játék szélesebb körű és talán északibb eredetére utalnak.

Az 58 lyuk játék felépítése megtévesztően egyszerű. A játéktáblán lyukas sorok találhatók, amelyek középen két párhuzamos, 10 lyukból álló sorban helyezkednek el, amelyeket egy 38 lyukból álló ív vesz körül, így összesen 58 lyuk van. A játékosok mindegyike öt csapot kap, amelyeket a lyukak mentén mozgatnak egy kiindulási pontból, a saját oldalukon lévő végpont felé haladva. A körönkénti mozgások számát kockadobás, pálcadobás vagy hasonló mechanizmus határozza meg. A táblán néha „csúszdák” vagy „létrák” vannak, amelyeket a lyukak közötti vonalak jeleznek, és amelyek lehetővé teszik a játékosok számára a gyors előrehaladást vagy a visszalépést — írja az IFLS.

Az i. e. második évezredből származó, elefántcsontból készült 58 lyukas tábla díszes példányát találták Thébában. Ez a lelet, amelyet most a Metropolitan Művészeti Múzeumban őriznek, bonyolultan faragott, kopó- és sakálfejű csapokat tartalmaz, amelyek a játék bonyolult kézműves munkáját mutatják.

Történelmi összefüggések és a játék elterjedése

A legrégebbi ismert 58 lyukas játéktáblát az egyiptomi Luxor közelében található el-Assasif sírban fedezték fel. Ez a tábla valószínűleg II. Mentuhotep fáraó egyik tisztviselőjéhez tartozott, aki i. e. 2060 és 2009 között uralkodott. Egy másik korai példányt a közép-anatóliai Kültepében találtak, amely körülbelül az i. e. 1885-1836 közötti időszakra tehető. Ezek a felfedezések, valamint az Egyiptomban, Levanteban, Mezopotámiában, Iránban és Anatóliában talált egyéb leletek arra utalnak, hogy a játékot széles körben játszották és kedvelték a különböző ősi civilizációkban.

Ezen egyiptomi leletek alapján hagyományosan azt feltételezték, hogy Egyiptom volt az 58 lyukas játék szülőhelye. Egyes tudósok azonban a játék hosszan tartó népszerűségére és jelentős ottani jelenlétére hivatkozva a délnyugat-ázsiai eredet mellett érveltek.

Új bizonyítékok a Dél-Kaukázusból

Walter Crist és Rahman Abdullayev régészek legújabb kutatásai meggyőző bizonyítékokkal támasztják alá a Dél-Kaukázust, mint az 58 lyuk lehetséges származási helyét. Tanulmányukból kiderül, hogy a játékot Azerbajdzsánban az i. e. harmadik évezred végén és a második évezred elején játszották, megelőzve az Egyiptomban való ismert megjelenését. Ez azt sugallja, hogy a játék északabbra, egy olyan régióból származhatott, amely kiterjedt kereskedelemben és kulturális cserében vett részt Délnyugat-Ázsiában.

Az 58 lyuk legjobban dokumentált dél-kaukázusi változatát a Kaszpi-tenger melletti Gobustan nemzeti rezervátumban fedezték fel. Ez a kőbe „csipkézett” játéktábla nagyon hasonlít a Délnyugat-Ázsiában és Egyiptomban találtakra, sekély mélyedésekkel és egyes lyukakat összekötő keskeny csatornákkal. További példákat találtak olyan lelőhelyeken, mint Ağdaşdüzü, Yeni Türkan és Dübəndi, ami megerősíti a Kaukázus térségét is magába foglaló, széles körben elterjedt játékkultúra elképzelését.

Kulturális jelentőség és elterjedés

Crist és Abdullayev szerint az 58 lyuk elterjedése valószínűleg inkább kereskedelmi útvonalakon, mint hódításokon keresztül történt. A játék társadalmi kenőanyagként szolgált, megkönnyítve a kereskedők és a különböző kulturális csoportok közötti interakciót és bizalomépítést. Az 58 lyuk széles körű elterjedése és hosszú élettartama kiemeli a társadalmi kohézióban és a kulturális cserében betöltött szerepét.

A középbirodalmi Egyiptom nemeseitől a kaukázusi marhapásztorokig, az anatóliai óasszír kereskedőktől a középbirodalmi piramisokat építő munkásokig az 58 lyuk mindenki számára játék volt. Az a képessége, hogy hidat tudott verni a különböző kultúrák között, aláhúzza a játékok egyetemes vonzerejét és maradandó jellegét.

Jövőbeni kutatások és felfedezések

Az 58 Holes táblák efemer jellege – gyakran egyszerűen sík felületbe vésték őket – arra utal, hogy még sok más játék is felfedezésre várhat. További ásatások, különösen a Kaukázusban, további betekintést nyújthatnak a játék eredetébe és elterjedésébe. Ahogy a régészek továbbra is új bizonyítékokat tárnak fel, az 58 lyukról és történelmi jelentőségéről alkotott képünk kétségtelenül fejlődni fog, gazdagabb képet nyújtva az ősi társadalmakról és azok összekapcsolódásáról.

Összefoglalva, az 58 lyuk játék nemcsak szórakoztat, hanem fel is világosít bennünket az ókori világ társadalmi és kulturális dinamikájáról. A bronzkortól napjainkig tartó útja a játék maradandó erejéről, valamint a kapcsolat és az interakció iránti mély emberi igényről tanúskodik.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Viking kori kincset talált a férfi, aki szórakozásból fémdetektorral keresgélt
Marie Curie holtteste annyira radioaktív volt, hogy ólomkoporsóba temették