A galambok miért építenek rettenetesen szörnyű fészkeket?

2021 tavaszán Ramona Kelley balett-táncosnő Washington Heights-i lakásába visszatérve váratlan meglepetést talált az ágya közepén: egyetlen botot és egy kis fehér labdát. Kelley először azt hitte, hogy egy elkóborolt pingponglabda, de hamarosan rájött, hogy egy tojás, valószínűleg egy galamb tojása. Gyanúja beigazolódott, amikor kapcsolatba lépett unokatestvérével, Elizabeth Carlen evolúcióbiológussal, aki azonosította a kezdetleges botot, mint egy galamb munkáját.

Carlen, aki a városi galambokra specializálódott, azt tanácsolta Kelley-nek, hogy dobja el a tojást, és tartsa zárva az ablakot, hogy a galamb ne térjen vissza. Szerény megjelenése ellenére a galambfészek – egy egyszerű bot, amely egy tojást véd – fontos célt szolgál: megakadályozza, hogy a tojás elguruljon — írja a Defector.

A galambfészek művészete (vagy annak hiánya)

Ellentétben az amerikai vörösbegyek aprólékosan megmunkált fészkeivel vagy a baltimore-i oriolák szőtt csodáival, a galambfészkek véletlenszerűnek és alig építettnek tűnnek. Rosemary Mosco, tudományos író és az A Pocket Guide to Pigeon Watching című könyv szerzője megjegyzi, hogy a galambfészkek gyakran gallyak, törmelék vagy akár városi szemét véletlenszerű gyűjtésének tűnnek. Egy népszerű Twitter-fiók, a @BadNests, dokumentálja ezeket a látszólag borzalmas fészkeket, bemutatva a lábtörlőn, autó szélvédőn, sőt még egy szűrőben készített fészkeket is.

Ami azonban az emberi szemnek rosszul megépített fészeknek tűnik, az a galambok számára igen hatékony. Ezek a fészkek, amelyek a sziklás sziklaszirteken fészkelő vad sziklagalamboktól (Columba livia) származnak, a városi környezetben is megfelelnek a célnak. A sziklák sík felületei nem igényelnek bonyolult fészkeket a tojások helyben tartásához, és ez a koncepció jól átültethető a városokban található sík felületekre.

A városi élethez való evolúciós alkalmazkodás

A városi galambok figyelemre méltóan jól alkalmazkodtak a városi élethez. Egyszerű fészkeik elegendőek az olyan sík felületekkel teli környezetekben, mint az állványok, tűzlépcsők és ablakpárkányok. Carlen elmagyarázza, hogy ezek a szerkezetek elegendő stabilitást biztosítanak a galambtojások számára anélkül, hogy bonyolult fészkekre lenne szükség. Ráadásul a galambok – a hímek és a nőstények egyaránt – folyamatosan a tojásaikon ülnek, csökkentve ezzel a tojások elgurulásának kockázatát.

Történelmileg a galamboknak az emberek biztosítottak lakhelyet, a vaskori galambdúcoktól kezdve a modern városi építményekig. Ez az emberekkel való régóta fennálló kapcsolat befolyásolta fészkelési szokásaikat és túlélési stratégiáikat. Colin Jerolmack, az ember-állat kapcsolatokat tanulmányozó szociológus hangsúlyozza, hogy a galambok nem olyan ostobák, mint amilyennek látszanak. Sikeresen alkalmazkodtak a városi kihívásokhoz, gyakran túljárva a kiirtásukra irányuló erőfeszítések eszén.

A galambok téves megítélése

A galambokat gyakran igazságtalanul ítélik meg az intelligencia és a kézügyesség emberi mércéje szerint. Bár fészkeik talán nem vetekednek más madarakéval, de tökéletesen megfelelnek az igényeiknek. A galambok figyelemre méltó kognitív képességekről tettek tanúbizonyságot, beleértve a művészi stílusok megkülönböztetését és a rákos szövetek azonosítását tudományos vizsgálatok során. Alkalmazkodóképességük és intelligenciájuk túlmutat fészkelési szokásaikon, így az egyik legkitartóbb városlakóvá válnak.

Szimbiózisban való túlélés

A galambokról alkotott gyakran negatív megítélésünk ellenére a galambok szorosan kötődnek az emberiség történetéhez. Mi háziasítottuk a galambokat élelem és üzenetküldés céljából, és amikor már nem szolgálták ki az igényeinket, az emberi társadalom peremén éltek tovább. Mosco rámutat, hogy a galambok városi környezetben való folyamatos sikere alkalmazkodóképességükről és ellenálló képességükről tanúskodik.

Még a galambok látszólag rossz fészkelési választása is összefüggéseiben érthető. A Kelley ágyán lévő fészek például megfelelt annak az elsődleges kritériumnak, hogy megakadályozza a tojás elgurulását. Egy galamb szemszögéből nézve egy memóriahabos matrac lehet a legkényelmesebb fészek New Yorkban.

A gyakran kártevőként elítélt galambok lenyűgöző lények, amelyek zseniálisan alkalmazkodtak a városi élethez. Fészkeik, bár egyszerűek, hatékonyan töltik be a céljukat. A galambok intelligenciájáról és fészkelési szokásairól alkotott ítéletünk inkább tükrözi előítéleteinket, mint képességeiket. Ezek a madarak az emberekkel való együttélés hosszú történelmével továbbra is virágzanak a jelenlétük megfékezésére tett erőfeszítéseink ellenére. Ha tehát legközelebb “rossz” galambfészket lát, gondoljon a madár szemszögére, és csodálja meg alkalmazkodóképességét a közös városi tájakon.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Új természetes ciklust fedeztek fel a tudósok, de már most megzavartuk
New York rejtett élővilága: A városi dzsungelhez alkalmazkodott mutánsok