Nem is annyira állandó folt? – A Jupiter Nagy Vörös Foltja valószínűleg nem az eredeti
Az „állandó foltot”, mai nevén Nagy Vörös Foltot 350 évvel ezelőtt fedezték fel. Kivéve, ha a ma ismert vihar csak imposztor.
Giovanni Cassini csillagász 1665-ben figyelte meg a Jupiter „állandó foltját”, de az új kutatások szerint ez egy másik örvény, mint a mai Nagy Vörös Folt.
Az „állandó folt”
1665-ben Giovanni Cassini olasz csillagász egy óriási sötét foltot figyelt meg a Jupiteren, amelyet „állandó foltnak” nevezett. Bár a csillagászok titokzatos módon évszázadokra elveszítették a folt nyomát, mindig is azt gondoltuk, hogy az eredeti „állandó folt” a Nagy Vörös Folt lehet. Ez egy hatalmas vihar a Jupiter felszínén, ami a mai napig jól ismert, írja a Britannica.
Nos, valószínűleg tévedtünk. A Nagy Vörös Foltról szóló új tanulmány szerint valószínűleg egy újabb, fiatalabb viharról van szó.
Miután a 17. században felfedezték az „állandó foltot”, nyoma veszett. Ezt a helyet utoljára 1713-ban észlelték. Több mint egy évszázad telt el, mire a tudósok megpillantottak egy új helyet – olyat, amely történetesen ugyanazon a szélességi fokon volt, mint az eredeti. Az első feljegyzés a mai Nagy Vörös Foltról Samuel Heinrich Schwabe német amatőrcsillagász 1831-ben készített rajza az „üregről”, amelyen a folt található. Magát a Nagy Vörös Foltot 1878 óta folyamatosan megfigyelték, amikor Carr Walter Pritchett amerikai csillagász leírta.
Új jövevényről lehet szó
„A méretek és a mozgások mérései alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy nagyon valószínűtlen, hogy a jelenlegi Nagy Vörös Folt volt a Cassini által megfigyelt állandó folt” – mondta Agustín Sánchez-Lavega, a bilbaói Baszkföld Egyetem bolygókutatója, aki a kutatást vezette. „Az állandó folt valószínűleg valamikor a 18. és a 19. század közepe között tűnt el, ebben az esetben mára azt mondhatjuk, hogy a Vörös Folt élettartama meghaladja a 190 évet.”
A Nagy Vörös Folt időbeli változásaira vonatkozó adatok felhasználásával Sánchez-Lavega és kollégái számítógépes szimulációkat futtattak annak megállapítására, hogyan alakulhatott ki az örvény. A vezető elmélet a szél instabilitása, amely végül létrehozta a ma látható „megnyúlt légköri sejtet”.
A Föld valóban elférne a Nagy Vörös Foltban. NASA/Wikimedia
Talán a mai Nagy Vörös Folt is eltűnik
Amit biztosan tudunk a Nagy Vörös Foltról, az az, hogy mérete folyamatosan csökken, írja az IFLScience. Egy 1879-es megfigyelés a folt méretét 39 000 kilométerre helyezte a leghosszabb tengelye mentén. Jelenleg azonban mindössze 4000 kilométert ível a leghosszabb tengelyén. A csapat további szimulációkat fog végezni annak előrejelzésére, hogy a Nagy Folt végül eltűnik-e, mint Cassini állandó foltja – és talán néhány évszázaddal később új örvényként születik újjá.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
