Egy egyiptológus mutatja be, hogy ment a mumifikálás az ókori Egyiptomban
A mumifikálás egy nagyon komplex folyamat, amely szerte a világon ismert volt az ókor folyamán, de az egyiptomiak voltak a leghíresebb gyakorlói. A mumifikálás célja a test megőrzése volt, ugyanis Egyiptomban úgy vélték, hogy a test tartósítása elengedhetetlen ahhoz, hogy az elhunyt sikeresen eljusson a túlvilágra.
Első lépésként az agyat az orrüregen keresztül, különleges eszközökkel távolították el, kezdi beszámolóját az Ancient Origins. A procedúra során minden más lágy szövettől is megtisztították a koponyát, ezt követően pedig bemetszették a törzs bal alsó részét, hogy a szíven kívül minden létfontosságú szervet kivegyék.
A szív nem csak az értelem, de a gondolatok, a bölcsesség és a bátorság központja is volt az ókori egyiptomi hiedelmek szerint, így nélkülözhetetlennek tartották a túlvilági élethez. Az eltávolított szerveket ezután egyenként konzerválták a jellegzetes kanópuszedényekben, amelyek Hórusz négy fiához kapcsolódnak, ugyanis ők azok, akik ezeket védték.
Mumifikálás az ókori Egyiptomban
A belső szervek eltávolítása után megtisztították a testüregeket, amelyhez olyan anyagokat használtak, mint például a pálmabor. Ezt követően a testet 70 napon keresztül nátronsóval szárították ki, amivel megakadályozták a baktériumok szaporodását és a test bomlását.
A testet száradása után illatos olajokkal és gyantával kenték be, hogy elfedjék az esetleges szagokat és elzárják a levegő elől a mumifikálni kívánt egyént, megakadályozva a bomlást.
Utolsó lépésként a testet vászonkötéssel borították, amely a védelmen kívül lehetővé tette az amulettek és ékszerek elhelyezését is, amelyekről úgy vélték, hogy fontos lesz a túlvilági élet során.
A mumifikálási folyamat végén a múmiát díszes koporsóba helyezték és szigorú szertartások keretein belül eltemették.
A gondos konzerválás biztosította, hogy az elhunyt jól felszerelt legyen a boldog örökkévalósághoz, ami az egyiptomiak túlvilági élet iránti mély tiszteletét tükrözi.
Érdemes elolvasni:
