Az utolsó magyar hadifogoly 53 évet töltött Oroszországban

2000. augusztus 11-én a Ferihegyi repülőtéren egyre nőtt a feszültség várva az utolsó hadifogoly hazatérését. Több mint negyven újságíró és fotós várta akcióra éhesen és ugrásra készen az Oroszországból érkező gép érkezését. A repülőgépen egy idős férfi utazott. Toma András 53 évet töltött elfeledve egy orosz elmegyógyintézetben, majd az utolsó magyar hadifogolyként térhetett haza.

Toma Andrást 1944-ben, 19 évesen sorozták be az I. magyar hadseregbe. 1945 januárjában Auschwitz és Krakkó környékén esett szovjet fogságba. Innen a Leningrád közelében fekvő bokszitogorszki hadifogolytáborba szállították, majd 1945 tavaszán az 1500 km-re keletre fekvő Bisztrjagba. Az utazás során a hadifoglyok fele életét vesztette. Végül 1947 januárjában a Moszkvától több mint 800 kilométerre fekvő kotyelnyicsi elmegyógyintézetbe került, ahol 53 évet töltött. Miután Toma átlépte az intézet kapuját, törölték a hadifoglyok listájáról, így eltűnt a magyar hatóságok szeme elől — íjra a Múlt-kor.

A hadifogoly visszatérése Magyarországra

A sors fintora, hogy Toma ötven év alatt csak magyarul kommunikált, oroszul csupán az „igent” (da) tanulta meg. Egy szlovák orvos figyelt fel rá, aki észrevette, hogy Toma kizárólag magyarul beszél. Az orosz és a magyar sajtó, valamint a magyar hatóságok is felfigyeltek rá. Magyarországról Dr. Veér András ideg- és elmegyógyász utazott a helyszínre, és megállapította, hogy Toma András minden kétséget kizárólag magyar.

Toma hazatérése óriási érdeklődést váltott ki, hiszen több mint öt évtizeden keresztül senki nem tudott róla. Rokonai szentül hitték, hogy elnyelte a második világháború pokla. A repülőtéren a sajtó munkatársai taposták egymást, hogy minél jobb képeket készíthessenek az utolsó magyar hadifogolyról.

Új élet Magyarországon

Hazatérése után Toma András az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet lakója lett, ahol múltját teljesen feltárták. A vele való kapcsolattartást Erdős László alezredes végezte, aki elmondta, hogy Toma sokat beszélt a szeszről, ám mindig magyar italt kért. A pszichiátrián megállapították, hogy elmebaja gyógyszerekkel kezelhető, és új, könnyebb műlábat kapott.

Kutatások során kiderítették, hogy Toma András a Nyíregyháza melletti Sulyánbokor nevű településen élt a háború előtt. Féltestvérei, húga és öccse, Toma Anna és János édesapjukat vélték felfedezni a régóta eltűnt bátyban. Találkozott még élő osztálytársaival is, és a DNS-vizsgálatok igazolták rokoni szálait.

Elismertség és eltávozás

Toma Andrást a honvédelmi miniszter tartalékos főtörzsőrmesterré léptette elő, és több millió forint értékű elmaradt illetményét is megkapta, mivel szolgálatát folyamatosnak tekintették a pszichiátrián töltött idő alatt is. Az idős urat testvére, Anna ápolta egészen haláláig, 2004 márciusáig.

Toma András története megható emlékeztető arra, hogy a háborúk és politikai változások közepette is vannak emberi sorsok, amelyek megérdemlik a figyelmet és tiszteletet. Az utolsó magyar hadifogoly hazatérése egy nemzet számára jelképezte a reményt és a kitartást a legnehezebb időkben is.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Láncfűrész szülésnél? Eredetileg nem favágásra használták ezeket az eszközöket
Egy festmény, amelyet egy buszmegállóban találtak, most rekord áron kelt el!