Rovarpókok, avagy az állatvilág rettenetes rémálombéli lényei

A tevepókok, más néven nappókok, szélpókok vagy rovarpókok hírnevet szereztek, mítoszok és városi legendák által táplálva. A 2000-es évek eleji iraki háborúról készült fotók szörnyű sivatagi pókfélékként ábrázolták őket, amelyek lábfesztávja látszólag akkora, mint egy férfi borjúja, de ez pusztán perspektíva trükk volt. Pletykák terjedtek ezekről a lényekről, akik a sivatagban rohangálnak, sikoltoznak, és tevékre ugrálnak, hogy mérget fecskendezzenek be vagy tojásokat rakjanak. A tevepókokkal kapcsolatos igazság azonban sokkal kevésbé baljós és sokkal lenyűgözőbb.

Általános nevük ellenére a tevepók nem igazi pókok. A Solifugae rendbe tartoznak, ami megkülönbözteti őket a pókoktól, skorpióktól és más pókféléktől. Ezek a lények az Antarktiszon és Ausztrálián kívül minden kontinensen megtalálhatók, körülbelül 1150 fajt dokumentáltak. Az Egyesült Államokban elsősorban délnyugaton találhatók. A pókokhoz hasonlóan a rovarpókoknak is nyolc lábuk és két testrészük van, de egyedi jellemzőik saját besorolásukat indokolják — írja a How Stuff Works.

Tevepók: Félelmetes, de nem mérgező

A tevepók valóban agresszív, de nem mérgező. Hiányoznak bennük méregmirigyek, és nagy állkapcsaik, bár félelmetesek, nem tudnak mélyen behatolni az emberi bőrbe, még kevésbé a teve hasába. A legnagyobb tevepók faj lábfesztávolsága 15-20 centiméter, testhossza pedig 1-5 centiméter. Bár megfélemlítőnek tűnhetnek, harapásuk nem végzetes, csupán irritáló.

Személyes találkozás Solifugákkal

Kristie Reddick, a The Bug Chicks oktatócég alapítója emlékezetes találkozásban volt egy tevepókkal Kenyában. „Elmentem, hogy elkapjam, és egészen a szemem magasságáig futott fel a falon” – emlékszik vissza. – Felemelkedett, és összedörzsölte az állkapcsait, hogy csillogjon, sziszegő, reszelő hangot hallatva. Olyan volt a hozzáállása – egyszerűen beleszerettem.” Ez a személyes élmény kiemeli e félreértett lények egyedi varázsát.

A rovarpókok komoly ragadozók

A rovarpókok éjszakai élőlények, nagy területi elterjedésűek, és a száraz ökoszisztémák csúcsragadozói. Más hasonló méretű ragadozókat zsákmányolnak, néha még nagyobbakat is, és ismert, hogy kis madarakat is fogyasztanak. A tevepókok is kannibálok. Erőteljes állkapcsaikra és emésztőfolyadékaikra támaszkodnak, hogy megpuhítsák és elfogyasszák zsákmányukat, így nincs szükségük méregre.

Gyors és könyörtelen vadászok

A tevepók figyelemreméltóan gyors, akár 16 km/h sebességgel is képes rohanni. Gyors ütemük és magas anyagcseréjük folyamatos táplálást igényel. Ragadozó viselkedésük azonban magában foglal néhány zavarba ejtő akciót, például tömeges hangyagyilkosságokat. Ezek a támadások gyakran döglött hangyákat hagynak maguk után, és elgondolkodtatják a tudósokat az ilyen viselkedés okairól.

Hangyatámadások: A tevepók rejtélye

Az egyik elmélet azt sugallja, hogy a tevepókok megölhetik a hangyákat, hogy eltegyék őket későbbi fogyasztásra. Reddick kutatásai azonban azt mutatják, hogy a rovarpókok nem részesítik előnyben a hangyákat táplálékforrásként. Egy másik hipotézis szerint a tevepókok esetleg hangyafészkeket takarítanak ki, hogy árnyékos menedéket találjanak. A tömeggyilkosságok pontos oka azonban továbbra is rejtély.

A tevepók valósága

Félelmetes hírnevük ellenére a tevepókok nem jelentenek valódi veszélyt az emberekre. Agresszív viselkedésük és ragadozó természetük nem teszi őket gonoszsá vagy veszélyessé. Valójában egyedülálló vonzerejük van, Reddick szerint „nagyszerű a hozzáállásuk”, és „puhák és bolyhosak – mintha egy kis egeret simogatnának. Egy kis démonegér.”

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

166 éves eltűnt férfit keresnek – világszenzáció lenne, ha előkerülne
Ez a kutatás megrengeti a paleolit diéta alapjait: A kőkorszaki ember inkább vegetáriánus volt?