A középkori fogászat nem olyan volt, mint gondolnád

A fogászat a középkorban nem meglepő módon még annál is kellemetlenebb és fájdalmasabb volt, mint ma, mivel az erről szóló ismeretek korlátozottak voltak, ráadásul az érzéstelenítés és sterilizálás hiánya miatt a fogászati beavatkozások sokkal nagyobb veszéllyel jártak.

A középkor embere nagyon vigyázott fogaira, és egészen hatékony módszereket alkalmaztak a szájhigiénia fenntartására, például mentát, sót és borsot használtak a mai fogkrémhez hasonlóan, írja az Ancient Origins. A gazdagok sokkal gyakrabban engedhették meg maguknak a cukros ételetet, így az ő körükben sokkal gyakoribb volt a fogszuvasodás, de a szegények sem nyugodhattak meg, mivel gyakran fogerózió keserítette meg életüket, ugyanis a fogaikat sokszor eszközként is használták.

A fogászat és a szájhigiénia a középkorban is fontos része volt az életnek

Iniciálé, amin egy fogorvos ezüstfogóval és egy fogakból álló nyaklánccal egy ülő férfi fogát húzza ki.

A fogfájás gyógyítása a mára már megcáfolt fogférgeken alapult, amelyről úgy gondolták, hogy a fogakba fúródva okoz fogfájást. A fogféreg elpusztítása érdekében a fogféregmagokat égették el, és a füstöt belélegezték, bár ez a módszer mérgező volt. A foghúzást a nagyon súlyos problémákra tartogatták, amelyet általában borbélyok vagy hivatásos foghúzók végeztek, a sebészeknek ugyanis derogált egy ilyen beavatkozás. A foghúzáshoz használt eszközök kezdetlegesek voltak, mint például a pelikán, amely állkapocs- és fogtörést is okozhatott. Egyes esetekben a középkori fogorvosok arzéntartalmú anyagokkal tömték be a lyukakat, ami tovább növelte a mérgezés kockázatát.

A ‘pelikánnak’ is nevezett fogászati eszköz. The Dental Cosmos (1907)

A tehetősek megengedhették maguknak a műfogakat, amelyek állati csontból vagy valódi emberi fogakból készültek, és általában aranyhuzallal rögzítették. Ezek az eljárások, bár kezdetlegesek és emiatt sok esetben életveszélyesek is voltak, mégis megteremtették a modern fogászat alapjait.