A történelem egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája segített megtalálni a legendás elsüllyedt várost

A 2004-es indiai-óceáni cunami a történelem egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája. Mintegy 230 ezer ember halt meg, amelyet egy hatalmas tenger alatti földrengés okozott, ami pusztító hullámokat szabadított el Szumátra nyugati partjainál, és az egész régió partvidékét letarolták.

A tragédia bekövetkezte előtt azonban egy megdöbbentő felfedezés történt. Miközben a víz visszahúzódott az indiai Mahábalipuram nevű kisváros partjánál, egy csapat halász a régmúlt maradványaira bukkant. A férfiak azt állították, hogy ősi templomok maradványait pillantották meg a tengerfenéken, mielőtt a víz visszatért.

A modern történelem egyik legnagyobb katasztrófája segített megtalálni a romokat

A Part-templom, amely egyedüliként maradt meg a hét “pagoda” közül. Bernard Gagnon

„Láthattuk a korallokkal borított, lerombolt falakat, és a közepén a lerombolt templomot. A nagyapáim azt mondták, hogy valaha volt itt egy kikötő és egy templom, de hirtelen láttuk, hogy ez valódi, láttuk, hogy valami van odakint” – mondta egy halász az NBC Newsnak 2005-ben.

Alig néhány száz méterrel arrébb pedig a hullámok mintegy 1,8 méter homokot tüntettek el egy partszakaszról, és néhány ősi, állatokkal és istenekkel faragott sziklát tártak fel. amelyből sokan arra következtettek, hogy a rejtélyes építmények egy egykor virágzó kikötőváros maradványai lehetnek, derül ki az Indy100 beszámolójából.

A Mahábalipuramról szóló mítoszokat először James Goldingham brit utazó dokumentálta, aki 1798-ban látogatott el a városba. Akkoriban a hajósok a Hét Pagoda néven ismerték, ugyanis a legenda szerint egykor hét templom volt látható a nyüzsgő város partján, amelyek a történet szerint olyan gyönyörűek voltak, hogy az istenek féltékenyek lettek, és elárasztották az egész várost.

Vagyis majdnem az egészet, mivel a Part-templom, egy 7. századi, építmény a mai napig büszkén áll, és 1984-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

Néhány halász azonban válltig állította, hogy a víz visszahúzódásakor sokkal többet láttak a hat eltűnt templomnál. Az Associated Pressnek akkor azt mondták, legalább húsz ilyen épület lehet a víz alatt. „Fogalmunk sem volt róla, hogy ennyi lehet odalenn.” 2005 áprilisában aztán az Indiai Régészeti Intézet (ASI) és a haditengerészet kutatói szonártechnológiával kutatták át a Mahábalipuram partjait.

Thyagarajan Sathyamurthy régész a The Times of Indiának elmondta, hogy rájöttek, hogy a nagy kövek sora, amelyeket az emberek közvetlenül a katasztrófa előtt láttak, egy két méter magas, 70 méter hosszú fal része volt. Megosztotta továbbá, hogy a parttól 500 méteren belül két másik víz alá merült templomot és egy barlangtemplom maradványait is feltárták. A csapat azonban akkoriban nem volt felszerelve víz alatti felvételek készítésére, és további 10 évbe telt, amíg a szakértők mélyebbre tudtak ásni a legendás kikötő maradványaiban.

Érdemes elolvasni:

• 5 dolog, amelyről nem tudtad, hogy szerepel a Bibliában
• Szőke, fehér férfit találhattak egy 8. századi kínai falfestményen?