Egy új tanulmány szerint kóbor bolygókkal lehet tele a Tejútrendszer
A bolygók a legtöbb esetben olyan objektumok, amelyek egy csillag körül keringenek, ahogyan a Föld a Nap körül, de mi van akkor, ha nincs saját csillaguk? Őket nevezzük kóbor, vagy csillagközi bolygóknak.
Az ilyen égitesteknek a bolygókhoz hasonló tömege van, de nem keringenek csillagok körül, és mint kiderült, rengeteg ilyen van, amelyek után a Euclid űrszonda nyomoz, eddig ismeretlen világokat keresve, és a korábban felfedezetteket megerősítve.
Hogyan találhatunk ilyen égitesteket?
A BBC Sky at Night Christopher Conselice professzort, az ESA Euclid teleszkópjának tudományos vezetőjét kérdezte a kóbor bolygókról és a Euclid küldetéséről. Az ESA Euclid a James Webbhez vagy a Hubble-höz hasonló űrtávcső, de egyedülálló, mert az égbolt hatalmas részét, az egyharmadát fedi le, méghozzá nagyon nagy mélységben. Ez egy 9 ezerszer nagyobb, ráadásul ugyanolyan felbontással, mint amit a Hubble képez le.
A Euclid mélyebb méréseivel a csillagászok remélik, hogy jobban megérthetik a Tejútrendszerben található planéták populációját. Azért esett a választás a saját galaxisunkra, mert másokban ezt nehezebb megtenni, mert túl halványak és alig észlelhetők.
A kóbor bolygók anyacsillag nélkül sodródnak a végtelen univerzumban. NASA/JPL-Caltech
Hogyan találunk kóbor bolygókat?
A kutatók úgy vélik, hogy az Orion-ködben rengeteg rejtőzhet, ahol halvány fénypontokat lehet észlelni. Ha nagyjából ismerik egy objektum távolságát, illetve, hogy milyen fényesnek tűnik, akkor ki lehet számolni a saját fényét, amiből a tömegét is ki lehet deríteni. A halvány objektumok tömegének mérése után megállapították, hogy bolygóknak kell lenniük, mivel nem elég nagyok vagy fényesek ahhoz, hogy csillagok legyenek.
A csillagok azért bocsátanak ki több fényt, mert magjukban magfúzió megy végbe, az újszülött bolygók azonban némi sugárzást bocsátanak ki, ahogy Földünk is tette röviddel születése után.
De vajon milyen nehezek ezek az égitestek? Fontos tudni, hogy a bolygók és a csillagok esetében minél nehezebbek, annál ritkábbak, ezért úgy vélték, kisebb tömegűekből többet fognak találni, pont, mint a Naprendszerben. Itt is csak egy igazán nagy tömegű égitest van a Jupiter személyében – a Föld tömegének 318-szorosa, míg a második legsúlyosabb egyéniség, a Szaturnusz “mindössze” 95-ször nehezebb, mint otthonunk –, de sokkal több kisebb, mint a Vénusz vagy a Föld.
A vizsgálatok többek között azt mutatják, hogy a bolygók ugyanezt a tendenciát követik, de skálájuk a Jupiter tömegének négyszereséig terjed. Abból kiindulva pedig, hogy milyen részletességgel megfigyelhetők, a jelenleg látható világok mind sokkal masszívabbak, mint a Jupiter. Azt azonban még nem tudjuk, hogy minden bolygó kialakulásához szükség van-e csillagra, vagy vannak kivételek, és éppen ezért érdekes aspektusai a bolygóképződés megértésének ezek a furcsa, vándorló szerzetek.
Érdemes elolvasni:
