Óránként akár 75 hullócsillagot is láthatunk, ahogy a Perseidák raja elhalad a Föld mellett.
Az év egyik legnagyobb éves meteorzápora, a Perseidák Föld melletti útja a hétvégén tetőzik, és óránként akár 75 hullócsillagot hoz majd az égre vasárnap este és hétfőn kora hajnalban (augusztus 11. és augusztus 12. között).
Bár fényes meteorok várhatók, a látványt jelentősen befolyásolhatja az erős holdfény. Ugyanakkor a meteorzápor és a Hold megjelenése nincs teljes átfedésben, így érdemes megvárni, amíg utóbbi lenyugszik, hogy jobban láthassuk a hullócsillagokat.
Mit is látunk pontosan?
A hullócsillagokat a meteoroidok okozzák. Ahogy ezek az apró részecskék belépnek a Föld légkörébe, felmelegszenek és elpárolognak, és az éjszakai égbolton fénycsíkokként látható energiát szabadítanak fel. A Perseidák 60 kilométer/másodperc sebességgel mozognak, és a csúcséjszakán általában óránként 50-75 látható. Ez körülbelül egy percenként, bár a lehető legtávolabb kell tartózkodnia a fényszennyezéstől, hogy minél nagyobb számú hullócsillagot láthassuk.
A NASA szerint a Perseida meteorraj a gyors és fényes meteorjairól ismert. Úgy tűnik, hogy a meteorok a Perszeusz csillagképből származnak, és innen kapták a nevüket. Ez a csillagkép magasra emelkedik az északnyugati égbolton az északi féltekén az éjfél utáni órákban, ekkor várható a legtöbb hullócsillag. Az ég ezen a részén látható az Androméda-galaxis is, a Perszeusz felett, valamint a Plejádok, a Mars és a Jupiter felett.
Másfél hónapig figyelhetjük a Perseidákat
Bár a jövő hétvégi csúcson a legmagasabb a meteorok gyakorisága, a Perseidák 2024. július 14-től szeptember 1-ig aktívak, és minden este hullócsillagokat lehet látni, írja a Live Science.
A hullócsillagok láthatósága nagymértékben függ a holdfázisoktól. Szerencsére augusztus 12-én, hétfőn a félig világító hold helyi idő szerint éjfél után körülbelül egy órával nyugszik le az északi féltekén, ami azt jelenti, hogy idén nem zavarja erős holdfény a Perseidák csúcsát. A meteorok megtekintéséhez tiszta, sötét égbolt szükséges.
A csillagnéző távcsövek és a háztáji teleszkópok nem ajánlottak meteorzáporok nézéséhez, mivel érdemes hagyni, hogy a szem az egész eget belássa, hogy hullócsillagokat keressen. Mindazonáltal fel kell készíteni a csillagnéző felszerelést az éjszakai égbolt más eseményeire ebben az évben, beleértve a bolygóegyüttállásokat, a szuperholdakat és egy nagyon ritka üstökös átrepülését.
Honnan jönnek a meteorok?
A NASA szerint a Perseida meteorraj kiváltó oka a 109P/Swift-Tuttle üstökös. Utoljára 1992-ben lépett be a belső Naprendszerbe, majd 2125-ben kerül újra. A Swift-Tuttle egy nagy üstökös – magja 26 kilométer átmérőjű. (Ez több mint kétszer akkora, mint a feltételezett tárgy mérete, amely a dinoszauruszok pusztulásához vezetett.)
Az űrszemétdarabok, amelyek kölcsönhatásba lépnek a légkörünkkel és létrehozzák a népszerű Perseidák meteorrajt, Swift-Tuttle-ből származnak. Ez az éves meteorraj minden augusztusban zajlik, és a hónap közepén éri el a csúcspontját. Giovanni Schiaparelli volt az, aki 1865-ben rájött, hogy ez az üstökös a Perseidák forrása.
Amikor az üstökösök megkerülik a Napot, az általuk kibocsátott por fokozatosan poros nyomvonalba terjed a pályájuk körül. A Föld minden évben áthalad ezeken a törmeléknyomokon, ami lehetővé teszi, hogy a részecskék összeütköznek a légkörünkkel, ahol szétesnek, és tüzes és színes csíkokat hoznak létre az égen.
Ez is érdekelhet:
- A narancs törpék lehetnek a kulcs a földönkívüli élethez
- NASA: valós veszély, hogy aszteroida csapódik a Földbe
Forrás: