A Hold távolodásával egyre hosszabbak lesznek a napok

Egy új kutatás szerint a Földön a nappalok lassan hosszabbodnak, ahogy a Hold fokozatosan távolodik bolygónktól.

A most tudósok megállapították, hogy ahogy kísérőnk egyre távolodik, a Földre gyakorolt változó gravitációs hatása lelassítja a bolygó forgását és fokozatosan hosszabbá teszi a napokat. A kutatók azt jósolták, hogy a bolygónkon a napok végül 25 órásak lesznek, de megjegyezték, hogy ehhez körülbelül 200 millió évnek kell eltelnie, írja a Daily Mail.

„Ahogy a Hold távolodik, a Föld olyan, mint egy pörgő műkorcsolyázó, aki lelassul, ahogy kinyújtja a karját”

– magyarázta Stephen Meyers geotudós, a Wisconsin-Madison Egyetem professzora.

Űrbéli útitársunk átlagosan 384,4 ezer kilométerre van bolygónktól, és nagyjából 27,3 nap alatt tesz meg egy Föld körüli pályát. Korábbi kutatások azonban megállapították, hogy évente körülbelül 1,5 centiméterrel távolodik, ami azt jelenti, hogy hosszabb ideig tart majd a bolygónk körül keringenie.

A Hold és a Föld. Kiemelt kép: depositphotos.com

Egyre távolságtartóbb a Hold

Egy bizonyos ponton azonban el fog érni egy stabil távolságot, és csak bolygónk egyik oldaláról lesz látható. Meyers és kollégája rekonstruálta a Föld és a Hold kapcsolatának mélytörténetét. Megállapították, hogy

1,4 milliárd évvel ezelőtt egy nap a Földön csak körülbelül 18 óráig tartott.

Ehhez a számításhoz a kutatók egy olyan statisztikai módszert találtak ki, amely összekapcsolja a csillagászati elméletet a geológiai megfigyelésekkel, hogy visszatekintsenek a bolygónk földtörténeti múltjára. Ez lehetővé tette számukra, hogy rekonstruálják a Naprendszer mélyreható történetét.

A földi napok évmilliárdokkal ezelőtt rövidebbek voltak, főleg azért, mert a Hold közelebb volt bolygónkhoz, emiatt az gyorsabban forgott, mint manapság.

A Föld történelme során a Hold folyamatosan egyre távolabb sodródott. Ezt az Apollo-missziók űrhajósainak köszönhetően tudjuk, akik reflektorokat helyeztek el a felszínén, amelyek lehetővé tették a földi tudósok számára, hogy lézerrel lőjenek a felszíne felé, és pontosan megmérjék, milyen gyorsan távolodik tőlünk.

Ahogy azonban fokozatosan távolodik, a Föld forgása lelassul. Ennek oka a Holdnak az óceáni árapályokra gyakorolt hatásával függ össze. Miközben a Föld forog, a bolygó körül keringő Hold gravitációja az óceánokon látható a legjobban, amely létrehozza az árapály jelenséget. Útitársunk gravitációs vonzásának hatására az óceánok vize a hozzá legközelebb eső oldalon a Föld felé „domborodik”. Ugyanakkor a tehetetlenség megpróbálja a vizet a helyén tartani. A Hold gravitációja viszont erősebb, ezért a víz felé domborodik.

A Föld túloldalán gravitációs vonzása értelemszerűen gyengébb. Ott a tehetetlenség erősebb, mint a gravitáció, és a víz megpróbál egyenes vonalban haladni. Ez azt eredményezi, hogy a víz égi kísérőnktől távolodva kidudorodik.

A Hold gravitációjának és tehetetlenségének együttes ereje két árapálydudort hoz létre, amelyek a Föld forgása során a Holdhoz igazodva maradnak. A Föld azonban sokkal gyorsabban forog a tengelye körül, mint ahogy a Hold kering felette. Ez azt jelenti, hogy az alatta mozgó óceáni medencék súrlódása a vizet is magával húzza.

Így a dudorok kissé a Hold pályája előtt mozognak, amely megpróbálja hátrafelé húzni a dudorokat, és ez fokozatosan lelassítja a Föld forgását, miközben természetes kísérőnk energiát nyer, aminek hatására egy távolabbi pályára kerül.

De nem csak ez befolyásolja a bolygó forgását, hanem például az éghajlatváltozás. A globális hőmérséklet emelkedésével a sarki jég gyorsabban olvad, mint valaha, és vizet enged a Föld óceánjaiba. Az olvadékvíz fokozatosan a Föld sarkaiból az egyenlítő felé mozog, ahol az óceán a Hold felé és attól távolodva domborodik ki.

Emiatt bolygónk az Egyenlítő körül még “szélesebbé” válik, tovább lassítva ezáltal a forgásán, amivel a napok fokozatosan hosszabbodnak. A változások elég kicsik ahhoz, hogy ne igazán vegyük észre őket, de évmilliók alatt ezek a kis változások összeadódnak, és végül egy órával meghosszabbítják napjainkat.

Érdemes elolvasni:

• Szimuláció: Ezért nem akadályozza meg egy aszteroida felrobbantása, hogy a Földbe csapódjon
• A legősibb fekete lyukak az univerzumban kettős csillagokhoz törnek be és ejtik foglyul őket

Kiemelt kép: depositphotos.com