Lehet a „csillámpor” a Mars felmelegítésének kulcsa?

Ahogy az emberiség a Marsot mint lehetséges új otthont veszi célba, a hideg, kopár bolygó lakhatóvá tétele nagy kihívást jelent. Annak ellenére, hogy az évek során számos javaslat született az üvegházhatású gázok bevetésétől kezdve a hatásos vegyi anyagok kibocsátásáig, egyik sem bizonyult nagy léptékben megvalósíthatónak. Egy nemrégiben megjelent tanulmány azonban egy innovatív, már-már szeszélyes megközelítést javasol: “csillámport” használnak a marsi légkör felmelegítésére.

Mielőtt a terraformálást fontolóra vennék, a tudósok élénken érdeklődnek annak megállapítása iránt, hogy a Mars jelenleg ad-e otthont életnek. A marsi élet felfedezése forradalmasítaná a biológia, az evolúció és az élet elterjedtségének megértését a kozmoszban. A NASA robotfelderítőit gondosan úgy tervezték, hogy elkerüljék a Mars környezetének földi mikrobákkal való szennyeződését, így megőrizve a Mars érintetlen körülményeit a tanulmányozás számára. A Mars speciális régiói, ahol az élet nagyobb valószínűséggel létezhet, szigorúan tiltott területnek számítanak, hogy megelőzzék az esetleges szennyeződéseket — írja az IFLS.

De mi van, ha kiderül, hogy a Mars élettelen? Ebben a forgatókönyvben a jövő embere komolyan fontolóra veheti a Mars élhető környezetté alakítását. Ironikus módon ahelyett, hogy a Földhöz hasonlóan a globális felmelegedés veszélyével kellene megküzdeni, a Marson a bolygó mesterséges felmelegítése lenne a kihívás.

Csillámpor: Egy nem hagyományos megoldás

A Mars felmelegítésére tett hagyományos javaslatok középpontjában az olyan erős üvegházhatású gázok légkörbe juttatása állt, mint a klór-fluor-szénhidrogének (CFC-k) vagy a fluorozott metán, etán és propán. Ezek az anyagok azonban ritkák a Marson, ami megnehezíti a nagyszabású alkalmazást. Egy kutatócsoport új, csillogó ötlete, amely szerint a bolygó felmelegítésére a csillámporhoz hasonló méretű, apró részecskéket kellene használni.

A kutatók vezető nanorudak – apró, körülbelül 9 mikrométer hosszú alumínium és/vagy vas részecskék – használatát javasolják. Ezek a részecskék a Mars légkörében eloszlatva felfoghatnák és szétszórhatnák a napfényt, hatékonyan felmelegítve a bolygót. Számításaik szerint ezek a mesterséges aeroszolok több mint 5000-szer hatékonyabban melegíthetnék a Marsot, mint a jelenleg számításba vett legjobb üvegházhatású gázok.

Hogyan működne?

A légkörbe kerülve ezek a nanorudak úgy viselkednének, mint a marsi por, a levegőben lebegve maradnának, és fokozatosan mintegy 30 kelvinnel (vagy 30 Celsius-fokkal) melegítenék a bolygót. Egy évtized alatt ez a tartós kibocsátás potenciálisan megolvasztaná a felszíni jeget, ami kritikus lépés lenne a Mars vendégbarátabbá tételéhez.

Kihívások és ismeretlenek

Az ötletet övező izgalom ellenére jelentős kihívások maradnak. A legégetőbb kérdés, hogy van-e a Marson létező élet. Ha igen, akkor a bolygó mesterséges felmelegítése katasztrofális következményekkel járhat, és a marsi mikrobákat is kiirthatja. Továbbá, még ha nem is találunk életet, a marsi talaj összetétele kockázatot jelenthet a Marsra hozott földi életformák számára. A NASA hamarosan induló Mars Sample Return missziója várhatóan további betekintést nyújt majd ezekbe a kritikus kérdésekbe.

Vannak logisztikai kihívások is. Még nem tudjuk, hogy a Mars rendelkezik-e elegendő alumíniummal vagy vassal ahhoz, hogy a helyszínen előállítsuk a szükséges mennyiségű „csillámot”. Ha ezeket az anyagokat a Földről kell szállítani, a projekt megfizethetetlenül drágává és bonyolulttá válhat.

Ráadásul, bár a felszíni jég megolvasztása ígéretesnek hangzik, a valószínűleg a Mars kérgébe visszaáramló víz kezelése újabb akadályt jelent. Hatékony stratégiákat kellene kidolgozni a víz visszatartására és hasznosítására.

Szikrázó jövő?

A Mars felmelegítésére szolgáló „csillogás” ötlete egy kis csillogást ad a bolygó terraformálásának egyébként ijesztő kilátásaihoz. Bár az elképzelés még korai stádiumban van, és tele van ismeretlenséggel, mégis olyan innovatív gondolkodásmódot képvisel, amely egy napon a Marsot az emberiség második otthonává teheti.

Addig is a tudósok folytatják a vörös bolygó tanulmányozását, egyensúlyt tartva a felfedezés és a megőrzés kettős célja között. Akár találunk életet a Marson, akár nem, a szomszédos bolygónkról való tudásszerzés kétségtelenül formálni fogja az űrkutatás jövőjét – és talán egy napon magának az emberi civilizációnak a jövőjét is.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Nukleáris meghajtású vonat? A tervek már régen készen vannak
Miért olyan fontos a Planck-állandó?