Latrina-katasztrófa? 1184-ben megtörtént Erfurtban

A történelem évkönyveiben számos tragédia – háborúk, járványok és katasztrófák, amelyek számtalan emberéletet követeltek – szerepel. De kevés olyan sötét humorú, vagy olyan borzalmasan abszurd, mint az 1184-es erfurti latrina-katasztrófa. E hírhedt esemény során a Szent Római Birodalom legelőkelőbb nemesei egy templom padlóján keresztül egy pöcegödörbe zuhantak, ahol sokan korai és gyalázatos véget értek.

E tragikomédia színhelye Erfurt volt, egy város a mai Németország középső részén. 1184. július 26-án ez az egyébként jelentéktelen, fallal körülvett város a középkori történelem egyik legbizarrabb balesetének színhelyévé vált. Abban az időben a Szent Római Birodalom egy kiterjedt politikai egység volt, amely névleg lenyűgözőbb volt, mint a valóságban, és amelyet Nagy Károly közel 400 évvel korábban rakott össze —írja az Explorers Web.

A történet központi alakja VI. Henrik német király, aki akkoriban Németország királya volt, és hamarosan a Szent Római Császár címre emelkedett. Henrik azért érkezett Erfurtba, hogy közvetítsen a birodalom két nagyhatalmú nemese közötti elkeseredett viszályban: III. Lajos, Türingia földgrófja és Konrád mainzi érsek között. Henrik megragadta az alkalmat, hogy érvényt szerezzen tekintélyének, és talán elsimíthasson más konfliktusokat, és a birodalom minden részéből nemeseket hívott össze a találkozóra.

A katasztrófa kibontakozik

A tanácskozást az erfurti Szent Péter-templom felső termében tartották. Miközben Henrik király és az összegyűlt nemesek megpróbálták megoldani vitáikat, katasztrófa történt. A sok ember súlya túl soknak bizonyult a fapadlónak, amely hirtelen megingott. Az összegyűlt nemesek több emeletet is átzuhantak, mielőtt a legszerencsétlenebb helyen landoltak: a templom latrinájában, az emberi ürülék pöcegödrében.

Egy írnok, akinek a neve a történelem homályába veszett, feljegyezte a szörnyű részleteket: „Miközben egy felső teremben sokakkal körülvéve tanácskozott, és próbált békét teremteni [a nemesek] között, az épület hirtelen összeomlott, és sokan az alatta lévő pöcegödörbe zuhantak. Néhányat [a nemesek közül] nagy nehezen sikerült kimenteni, míg mások megfulladtak a mocsárban.”

Az áldozatok száma súlyos volt. A mérgező füstgőzök 60-100 nemest zúztak össze, fulladtak meg vagy fulladtak meg. Az írástudó dermesztő távolságtartással jegyezte fel több prominens nemes halálát, mielőtt a többieket „más, kevésbé neves” nemeseknek nevezte volna, akik „nyomorúságos halált” szenvedtek azon a végzetes napon.

Túlélés és utóhatás

Figyelemre méltó módon VI. Henrik király túlélte a katasztrófát. Egy beszámoló szerint egy falba épített fülkében ült, ami megakadályozta, hogy a pöcegödörbe essen. Később létrák segítségével mentették ki. A megpróbáltatásoktól megingathatatlanul folytatta hatalomra jutását, és korának egyik legfélelmetesebb uralkodójává vált. Még Oroszlánszívű Richárdot, Anglia egyik leghíresebb királyát is foglyul ejtette és fogva tartotta. Henrik élete azonban 32 éves korában véget ért, amikor egy vadászat közben elkapott betegségben – valószínűleg maláriában vagy mérgezésben – meghalt.

Ami azt a két férfit illeti, akiknek viszálya összehozta a nemeseket Erfurtban – III. türingiai Lajost és Konrád mainzi érseket -, mindketten túlélték a katasztrófát. Hogy ez a halálközeli élmény megoldotta-e nézeteltéréseiket, nem tudni, az idők homályába veszett. Túlélésük azonban arra emlékeztet, hogy a sors, bár néha van benne irónia, ritkán igazságos.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

A Pompeiiben megtalált két áldozat sokkal tovább szenvedhetett, mint a többiek
Szabadkőműves alagutat találtak Varsó alatt régészek